The Flash - Korábbi Harry Potter színész a 3. évadban

Úgyis vártam a nagy csodákat az őszi szezonkezdésre, itt is az első. Az egykori Harry Potter színész, Tom Felton, alias Draco Malfoy, szerepet kapott a The Flash 3. évadában. Tom, Julian Dorn szerepét kapta meg, aki egy CSI helyszínelő lesz a Central City őrsön. Az egyenlőre még nem ismert, hány részre és milyen sztorit is szánnak a karakternek, de valószínű, hogy rövidesen erre is választ kapunk.

A sorozat október 4-én tér vissza a CW képernyőjére!

Pretty Little Liars - Megkezdődött az utolsó évad

Hivatalosan is az utolsó évét kezdte meg a Pretty Little Liars, ami a készítők szerint a válaszok évada lesz. (nem mintha nem mondták volna mindegyikre ezt) Jó pár szezon óta vége számomra a sorozatnak, mert nem sok értelmét látom, de vagy a tudat, hogy nem lesz többé, vagy tényleg valamennyire jobb lett mostanra, ez kérdéses, de a lényeg, hogy tetszett, amit láttam.

Az évadnyitót bár nagyobb durranásnak vártam, nem mondhatom, hogy nem volt jobb, mint az elmúlt szezon kezdő része. Rögtön azzal kezdtünk, hogy a lányok sírt ásnak és a készítők próbálják velünk elhitetni, hogy mindezt Hanna-ért teszik és majd az ő teste kerül bele. Fogadni mernék, hogy ez megint egy remek átverés a részükről, de pár részen belül meglátjuk, hiszen ezek után visszaugrottunk az időben négy napot, ahol a lányok és a fiúk meglátják Mrs. D-t a rendőrségre menet. Toby kideríti ki ő - persze mi már tudtuk - és jön az előzetesben is hallható harangszó, ami A.D sms-e szerint Hannaért szól. Mindenki rohan a templomba, meglátják a lányt, akit rögtön meg is ölnek, szerettem volna azt hinni, hogy mernek ilyen lépést tenni az írók, de persze ez nem történt meg, hiszen csak egy maszk volt egy bábun, ami 24 órát adott a lányoknak, hogy átadják Charlotte gyilkosát, vagy Hanna tényleg meghal. Ekkor jött a nagy rohanás, amiben mindenkinek megvolt a maga feladata, - Spencer például nyugiban megreggelizett, no comment - a legtöbben Alit gyanúsították, majd Emily el is ment hozzá, ahol úgy hallatszódhatott, mintha a lány bevallaná, hogy ő volt, de persze tuti, hogy nem, ez a Pretty Little Liars. 

Persze ebben a részben is jócskán voltak értelmetlen jelenetek. Ha azt vesszük, hogy 24 órád van a legjobb barátnőd megmentésére, akkor nem teázgatsz mással, reggelizel nyugiban, én például aludni sem bírnék, de a lányok erre is ráértek. Más tészta, hogy persze emellett élni kell és végezték a feladataikat. Különösképp Ezria tetszett, végre valamelyik pár - pont a kedvencem - kicsit egymásra talált. Amióta tudni, hogy valakinek megkérik a kezét az évadban, sejtettem, hogy Aria lesz. Persze semmi sem biztos, de Spencer-Hanna páros egyenlőre messze van ettől, ahogy Emily is, dehát lepjenek meg, nem bánom.

Elfelejtettem említeni, hogy a rész során, folyamatosan bevágták nekünk Hannat, ahogy egy kis kunyhóban raboskodik egy szál pólóban, aztán volt olyan ügyes, hogy kiszabaduljon, majd az úton épp Mrs. D-be botlik. Az előzetes alapján a nő felveszi a kocsijával és azt hinné az ember, hogy hazaviszi, persze nagyon el akarják hitetni, hogy majd aztán valami hülyeséget csinál vele Mary, de nem gondolom ezt ilyen gyorsan lezártnak.

Ami még nagyon érdekesnek tűnik, az Ali és Eliot "kapcsolata" a diliházban. Ahogy a férfi próbálja még őrültebbé tenni a lányt és elmondja neki, hogy tudja, ő ölte meg Charlotte-t, kétséges, hogy Ali tényleg elhiszi-e, hogy ő volt, vagy már olyan elmeállapotban van, amiből talán nincs kiút. Ez igazán tetszene, szeretném, ha nem happy end lenne a sorozat vége mindenki számára. Főleg, hogy az egész tulajdonképpen miatta van. 

Egy cikkben az is felmerült, hogy Mona vajon kap-e boldog véget, mert megérdemelné. Őszintén, nem őt gondolom a sorozat leggonoszabb személyének. Tény, hogy nem rá kéne hangsúlyt fektetni az utolsó részekben és arra, hogy mi lesz a sorsa, de egy kis részletet kaphatunk belőle. Egye fene.

Értékelés: 10/6. Persze, azt mondtam, hogy tetszik...az előző részekhez és évadokhoz képest. Van benne potenciál, de nem felejtsük el, hogy hol kezdte a sorozat és hova süllyedt az egész történet és színvonal. Remélem az utolsó évadba belehúznak a készítők és értelmes indokokat és válaszokat kapunk a "miért?"-eket illetően!

Ezek a filmek várhatóak idén nyáron

Minden nyáron filmek sokaságával várnak minket a moziban, így idén sem maradhatnak el a jobbnál-jobb alkotások, amik rövidesen vászonra kerülnek. Lássuk, melyek a legvártabbak idén a legforróbb hónapokban!

Mielőtt megismertelek

premier: június 16.

A film egy bestseller könyv alapján készült, főszereplői pedig Emilia Clarke és Sam Claflin. A történet egy ápolónő és betege közti kapcsolatról szól, természetesen a fiatalabb korosztályt megcélozva azzal, hogy egymásba szeretnek. A lány visszahozza jókedvét, elhívja randizni is a férfi, úgy érzi, hogy újra élhet mellette. Nem tudom mi sül ki belőle, hiszen nem olvasta az alkotást, viszont az egyik legvártabb filmem a nyárra.

Mike és Dave esküvőhöz csajt keres premier: július 7.
A film egy hatalmas vígjáték lesz szerintem, hiszen olyan színészek kaptak benne főszerepet, mint Zac Efron, Adam DeVine, Anna Kendrick és Aubrey Plaza. A mozi két srácról szól, akiknek nővére Hawaiin tart esküvőt, de illene egy normális párral beállítani és ahelyett, hogy keresnének maguknak, hirdetést adnak fel. Itt jön a képbe Anna és Aubrey, akik jelentkeznek is, hisz' ők a tökéletes jelöltek, csakhogy ők még nagyobb és még több buliban benne vannak, mint a srácok, így ezeket összegezve kapunk egy féktelen vígjátékot júliusra.

Szellemirtók premier: július 28.
A férfi karaktereket most nőkre cserélték le, így lehet az, hogy egy újabb Szellemirtók filmet láthatunk a mozikban, ráadásul nem is akármilyen színésznőkkel, hiszen olyanok kaptak benne szerepet, mint Melissa McCarthy, Kristen Wriig vagy épp férfi szerepben Chris Hemsworth. A történet hasonló, mint az eddigiek, csak kicsit átformálva és viccesebbre véve a filmet. Nem folytatásként, hanem teljesen új történetként kell elképzelni, hiszen az első rész már 1984-ben bemutatásra került. Hát az sem most volt!

A kis kedvenceink titkos élete premier: augusztus 4. Animációs film sem maradhat ki a repertoárból egy nyáron sem. Idén egy általam régóta várt alkotás kap helyet a mozivásznon augusztus első napjaiban. Bemutatja, hogy mit csinálnak kis kedvenceink az idő alatt, míg mi nem vagyunk otthon. Megmondom őszintén, én már az előzetest is vagy hússzor láttam, biztosan állíthatom, hogy az elsők között leszek, aki megnézi. Mellesleg, hogy kedvet hozzak a filmhez, ezt is a Gru alkotója készítette, így humorban nem lesz hiány. 

Könyvajánló #1

A kollégiumi élet mellett nem igen van lehetőségem sorozatot vagy filmet nézni, így egy ideje beleszerettem a könyvekbe. Persze mindig akad, ami kevésbé tetszik, de amire azt mondtam, hogy leteszem és nem bírom befejezni, olyan még nem volt. Valami mindig megfog bennük, ami miatt, ha már elkezdtem, kíváncsi vagyok a végére. Első körben megemlítek párat, amiket nemrég olvastam és megmaradt bennem a történetük is.

Callie & Kayden és a véletlen/és a megváltás

Régóta szerettem volna elolvasni a történetet. Bevallom, előszeretettel veszek olyat a kezembe, aminek már van folytatása, esetleg nem csak két kötetből áll, hanem egy egész sorozat. Igaz, hogy ez a történet két részes, mégis imádni való. Tény, hogy manapság nem lehet úgy könyvet eladni, hogy ne legyen vagy erotikus vagy a szereplőknek ne lenne valamilyen drámai múltja, - itt az utóbbi dominált - ez mégis felkeltette az érdeklődésemet és nem kellett sokat olvasnom ahhoz belőle, hogy ne tudjam letenni. Általánosságban, ha magamhoz veszek egy kötetet, az addig a kezemben marad, míg ki nem olvastam, vagy nincs éjjel egy óra és muszáj végre aludnom. Ez is hasonló volt. A sztori maga nem volt különleges, viszont, ahogy leírták és érzékeltették a történetet és a drámát, több volt, mint egy tiniregény. Jó volt olvasni, hogy a két szemszög, amiben megíródott, különbözött is egymástól. Sok író esik abba a hibába, hogy mikor emellett döntenek, nem tudják szétszedni a női és a férfi gondolatokat. Észre sem veszed, hogy kinek a szemszögéből olvasod a történetet. Itt nem volt ezzel sem gond. Erősek voltak a mellékszereplők, de a két fő karakter is szerethető lett egy idő után. Kiszámíthatónak nem mondom, de nagyobb sokk sem ért olvasás közben. Egy nyári olvasmánynak tökéletesen megfelel, ha szereted a drámát, a szerelmet és a több kötetes műveket. 

Pushing the Limits

Bevallom, hogy ezt a könyvet többször is elkezdtem és csak sokadszorra sikerült a végére érnem. Számomra nagyon nehezen indult be a történet. Természetesen itt is tele vagyunk drámával és szerelemmel. Adott a rossz fiú meg a jó kislány, mind a kettejüknek nehéz és traumával teli élete van, de aztán egymásra találnak és mindent megoldanak. Ironikusnak és negatívnak hangozhatnak az eddig leírtak és bár maga a történet nem fogott meg, itt megint az volt a fő szempont, ami miatt végül befejeztem és megtetszett, hogy az írónő mennyire jól tudja leírni a két szereplő történetét. Nagyon tudom utálni azokat a könyveket, amikben pár szavas mondatokban mesélnek el valamit. Képtelen vagyok beleélni magam és úgy tűnik az összes, mintha egy 15 éves tini próbálna blogot írni. Tény, hogy a legtöbb ilyen könyv hasonlóképp kezdte, de nem kéne mindegyiket nyilvánosságra hozni. Erre is hozok majd példát, de kanyarodjunk vissza ehhez a történethez. 

Tudom, hogy sokakat nem érdekelne egy hasonló történet, ha a fiú végül rossz is lenne, nem csak annak tűnne, de szívesen olvasnék végre egy olyat is. Itt is kiderült, hogy persze Noah-val semmi baj, csak jót akar az öccsének és így tovább, de érdekes lenne egy könyvet úgy magamhoz venni, hogy tudom, a fiú valóban rossz és nem fog teljesen megváltozni a lány kedvéért. Nem mondom, hogy ne legyen figyelmesebb és szerelmes, de ez nem azt jelenti, hogy valakiben ki kell fordulnia önmagából. Ami viszont különösképp tetszett, hogy nem az első pillanatban jöttek össze, végig ott volt, hogy majd megtörténik a csók és együtt lesznek, de vártunk rá, csak a legtökéletesebb pillanatban következett be és ez volt az, ami végülis megjegyeztette velem a történetet, pedig kevés ilyen van. Elolvasok mindent, nagyjából emlékszem rá, de a legtöbbről fogalmam sem lesz egy hónap után. Erre még mindig emlékszem és ez az, amit minden könyvtől elvárnék.

Crush

Maga a könyv jó volt, viszont! Az, hogy az ember szájába rágják tulajdonképpen, hogy mi lesz a vége egy történetnek, az már szánalmas. Nem is értem a lényegét, miért olvasna valaki el egy könyvet, ha kvázi a mű felénél tudja, hogy mi lesz a végkifejlet és lényegében semmi sem történik benne? Megint negatívnak hangozhat a dolog, az is, viszont megint egy klisés tiniregényt olvashattunk, amiben azért volt egy csavar, ami letaglózott és megfogott. Az, hogy a pasi végül nem az, aki, nem lepi meg az embert. A csaj leírása kevésbé tetszett, de egye fene, elment, viszont, ami a legjobb barátot illeti, az ő szemszögéből igazán elolvasnám az egészet. Akkor még azt is mondhatom, megkapom azt a rossz fiús írást, amiről az előbb beszéltem. Tény, hogy számára nem lesz boldog vég, de érdekelnének az indulatok, a gondolatok és a magyarázatok, amik az ő fejében voltak. 

Klippremier: Selena Gomez - Kill Em With Kindness

Néha nem értem, hogy a sztároknak mikor van szabadidejük. Októberben jelent meg Ms. Gomez legújabb korongja, amihez folyamatosan érkeznek a kislemezek és a videók, emellett turnéra indult és hamarosan a legújabb filmje is a mozikba kerül. Most a Kill Em With Kindness-hez nemrég forgatott videóklip látott napvilágot, ami a The Hearts Wants What It Wants-hoz hasonlóan szintén fekete-fehérben készült el. Igazából az alkotás inkább egy fotózáshoz hasonlít, amit levideóztak, minthogy egy kisfilmhez, de önmagában véve nem rossz. Nem ez lesz Selena legnagyobb munkássága, de ahhoz képest, hogy mennyi mindennel van jelenleg elfoglalva, ennek is örülhetnek a rajongók. 

Ami viszont nagyon elnyerte a tetszésemet, azok a vágások és az a rózsa. Komolyan, imádom, ha ilyenekre vetemednek a videóklip rendezők. Ez már egy plusz pont az énekesnőnek. A kinézettel nem volt különösebb bajom, a ruhákkal annál inkább, de most azt is elnézem, mert összességében igenis tetszik, amit láttam.

Értékelés: 10/9. A dalt már régóta szeretem, így nem volt nehéz a videóba is beleszeretne. Bár vannak benne rossz pontok, a többi ellensúlyozza azt, így azt mondhatom, hogy egy újabb remek videóval lettünk gazdagabbak.

Évadzáró kritikák - The Flash, Arrow, Supergirl

Ahogy már említettem, lehetetlenség lenne mindenről írnom, hiszen pontosabb részletekre nem is emlékszem már az évadzárókból, így most egy-egy szösszenetet olvashattok a maradék három szériáról, ami a The Flash, az Arrow és a Supegirl. 

Lassan nem hiszem, hogy van olyan sorozat, aminek a minősége nem romlott az évadok során, pedig a The Flash-nek ez csak a második szezonja volt. Nem mondom, hogy rosszra sikeredett, de messze volt az első évadtól. Igazából ez így nem igaz, hiszen ugyanazt játszották el néhol, mint tavaly, ráadásul ez a Zoom dolog sem volt a legjobb döntés, ami a végét illeti persze. Részek alatt nem tudtak vele mit kezdeni, mert ő a leggyorsabb, legerősebb, egyszer meg csak, hupsz, az utolsó részben persze mindig a jó győz, főleg, hogy Zoom már nem is volt a leggyorsabb. Nem is értem, de ezt még elnéztem volna, ha a cellában lévő pasi nem Barry apjának Föld 3-as mása lett volna. Még az agyamat is megterheli ez a sok dimenzióban való ugrálás. De ezt még mindig túlélhető lett volna, majd jött az Iris csók, ami szintén túlzás volt, de nem baj, aki maradt még az utolsó percekre, azokat kínozzuk még meg megint egy időutazással, vissza a múltba, amikor Barry mégis megmenti az anyukáját. Ez most komoly? Hiszen végre belenyugodott. Értem én, hogy az apja is meghalt, de csak úgy random visszament az időbe és inkább az anyját menti meg, mit sem törődve a következményekkel? 

Mindezek ellenére mondom azt, hogy a Flash-t még mindig élvezem, hiszem Grant hatalmas színész lett a szememben és egyszerűen zseniális, amit részről-részre hoz, mind vicces, mind dráma szerepben. Talán ez az erőssége a szériának, a remek színészek, pártól eltekintve. Kíváncsi leszek, mit hoznak össze a 3. évadra, de remélem nem kell csalódnom, ha már ezt meglépték.

Az Arrow szintén egy gyenge láncszem számomra. Jó ideje túlzásba viszik a drámázást és talán az utolsó percek az évadban még jól is elsülhetnek. Igazán nem ártana az egésznek egy vérfrissítés, vagy akár visszahozni a régi sémát, ami a részenkénti gonoszokat jelenti Arsenallal és az egész csapattal, persze Black Canary nélkül már sajnos. Felicity és Oliver kapcsolatát hanyagolhatnánk már végre egy kis időre, a háttérben persze meglehetnek, én már azt sem bánom, de ne ez legyen a fő sztori könyörgöm. 

Az, hogy mindenki lelépett, mert összedőlt a kis bunker meg a fél város, nem tudom, hogy szándékos volt-e vagy csak a gyors Supergirl átigazolás, meg Flash hatás lehet, de tény, hogy nem volt egy erős évadzáró. Nézzük csak meg, részek óta nem bírtak mit kezdeni Damien Darkh-al, aztán hupsz, mint Zoomnál, hirtelen az utolsó részben minden ok nélkül, mert még megmagyarázva is alig volt, de legyőzték. Csak azért, hogy a színészt ne fizessék a következő szezonra? Vagy oké, persze, egy történetszál vége, nem az a baj, haljon meg, de valami értelmesebb módon győzzék már le. Nem tudom, de az Arrow évadok óta csak szenved. Amilyen jól kezdett az első két évadban, az utóbbi kettő annyira lett gyenge. 

Épp itt lenne az ideje, hogy valami jobb sztorit találjanak, vagy egy jobb gonoszt vagy bánom is én, de nem szeretném eltüntetni a képernyőkről, mert nagyon megszerettem a színészeket az évek során.

A Supergirl nagyon döcögősen indult el tavaly ősszel. Az első részt még a nyári Comic Con idején elkezdtem, de még annyira sem érdekelt, hogy a pilotot végig nézzem. Később kiderült, hogy az egyik kedvenc színésznőm, Italia Ricci is szerepet kapott benne, illetve jött ugye a Flash-Supergirl crossover is, kénytelen voltam végigrágni magam az első 17-18 részen. Megmondom őszintén, régen szenvedtem ennyit, mint a széria első kilenc epizódján, kínzás volt nézni minden percét, de kitartottam, hiszen máshogy nehezen értettem volna a Flasht és Italia is érdekelt, ráadásul hallottam a visszhangját, hogy a későbbi részek jobbá váltak, egye fene, folytattam. Gondoltam, hogy csalódni fogok, de, hogy pozitív irányba és ennyire, azt nem gondoltam. Bár még mindig nem az a megszokott sorozat, mint a CW-nél, de jó irányba haladt az évad második felében. A kérdés már csak az, hogy a költségcsökkentés, a színésztávozások és ugye a csatornaváltás után, mire lesz képes a széria? Biztos, hogy több drámát és szerelmi szálat kapunk és azt is remélem, hogy ezt a borzalmas szerelmi szálat szétszedjük és adunk valami kémiát is a Supergirlnek, mert így igencsak gyengusz lesz az amúgy is fiatalokra specializálódott csatornán.