Könyvkritika: Jamie McGuire - Maddox-fivérek

Régen olvastam ilyen mértékű könyvsorozatot, de nem bántam meg. A Maddox testvérek története öt könyvből áll, plusz az elsőhöz tartozik egy másik szemszög és egy novella is, így tulajdonképpen hét részes. Mindezt körülbelül másfél hét alatt ki is végeztem, úgyhogy már tudjátok is: megérte elolvasni.

A könyvsorozatnak sok hibája volt, talán túl sok is, ennek ellenére szerettem bele, ami főképp a karaktereknek köszönhető. Az írónő tudása kétséget kizáró, ám sokszor éreztem túl soknak és gyorsnak a történetvezetést. A problémákkal nem tudott megküzdeni és ez szülte a legtöbb problémámat az alkotásokkal. Vegyük sorjában a könyveket, így talán könnyebben el tudom mondani a véleményemet az egész sztoriról.

Elsőként megismerkedhettünk Abby történetével, aki beleszeret a legfiatalabb Maddoxba. Travis egy tipikus rossz srác, akinek minden csaj megvolt az egyetemen. Emellett illegális verekedéseken keres pénzt, ahol mindenkit legyőz természetesen. Egy ilyen eseményen kerül a képbe Abby, akibe szinte azonnal beleszeret. Először csak barátok, majd persze a későbbiekben jönnek a bonyodalmak és az írónőtől megszokott nagy bumm, ami után rendet kell tenni, amit hét könyv alatt nem tanult meg, hogyan is kell?

Abbyről annyit, minden spoiler nélkül, hogy egy nagy titkot cipel magával, amit az elején nem is gondolt volna az ember. Részben persze sejthető volt, hogy valami hasonlóról van szó, de, hogy ilyen mértékűről? 

Ami a párost illeti. Abby viszonylag szerethető, bár én inkább a többi könyvben szerettem meg. Travis viszont nekem túl nyálas és érthetetlen. A saját szemszögéből íródott könyv meg még rátesz egy lapáttal az utálatomra. Egyszerűen nem tudtam megkedvelni őt, de igazából egyik Maddoxot sem, legalábbis ebből a szempontból. Ezek az állandó hangulatváltozások és a hirtelen pálfordulás, hogy már egyiknek sem kell más csaj, túl valósághűtlenné tette a könyveket. A Gyönyörű sorscsapás Abby szemszögéből jobban tetszett, a Veszedelmes sorscsapás viszont bár nem lesz a kedvencem, sok mindenre választ adott, ami miatt kihagyhatatlan a sorozatból. Ezeket követte a Gyönyörű esküvő, ami csak egy novella és talán nem lövöm le a poént, ha azt mondom, a két főbb karakterünkről szól.

Megismerkedhettünk még persze a többi testvérrel is, hiszen Trent, Tyler, Taylor és Thomas is feltűnt a műben egy-egy részletre, vagy legalább megemlítették őket. Illetve Shepley is, aki Abby legjobb barátnőjével van kapcsolatban. Na az ő és America könyvét is szívesen elolvasnám, mert nagyon megkedveltem őket a részek alatt. Shepley mellesleg szintén családtag, hiszen két részről is unokatestvér.

A Gyönyörű tévedés főszereplője Trent és Cami. A fiú a második legidősebb testvér és az egyedüli, aki a szülővárosában él és gyakran látogatja édesapját is. Trent tetoválóművész, aki testvéreihez hasonlóan, szintén szoknyapecér. Régóta szerelmes Camibe, aki egy helyi bárban dolgozik. Ráveszi, hogy dolgozzon a szalonban, mint titkárnő, így többet is láthatják egymást.
Megmondom őszintén, talán ez volt a leglangyosabb könyv az összes közül, viszont nagyon élveztem. Nem voltak nagyobb természeti katasztrófák, de mégis fordulatos és élvezhető volt. Persze Trent is túl nyálas és ragaszkodó lett a végére, de elviselhető mértékben. Feltűnt még Olive is, aki a szomszédban lakott és a srác vigyázott rá. A kislány nagyon aranyos volt és kellett a történetbe és persze ahhoz, hogy ők ketten összejöjjenek. A kislány nélkül esélytelen volt. Nem mellesleg a Gyönyörű áldozatban még feltűnik Olive, nem is akármilyen szempontból!
Aztán jött az utolsó pár oldal, ahol szerintem nincs olyan olvasó, aki le ne ment volna hídba és esett le volna a földig az álla. Az utolsó sor nagyot ütött, mégis úgy, hogy le van zárva a történet. Imádtam és tényleg nagy meglepetés volt. Tetszett, hogy az írónő képes volt eddig húzni a nagy bummot. 

El is érkeztünk Thomas történetéhez, amit jobban szerettem volna az ő szemszögéből elolvasni, de így is élvezhető volt. Sokaknak ez a kedvence a sorozatból és nem mondom, hogy nekem nincs az első kettő között. Nem tudnék választani, de az biztos, hogy a Gyönyörű megváltás volt az igazi Maddox-könyv. Liis FBI ügynök, aki egy éjszakás kalandba keveredik, majd másnap bemegy az új munkahelyére, ahol hatalmas sokk éri. 

A könyv egyik hibája, hogy már megint túl hamar szeretett a srác a lányba. Nem értem, miért kell két randi után szerelmesnek lenni. Egyszer-kétszer hihető, biztos van szerelem első látásra. Dehogy mindegyik Maddoxnál így legyen!
A másik probléma, hogy FBI, nem volt benne elég akció. A nagy ügy is egy oldal alatt lezajlott és nem csináltak belőle nagy problémát. Túlzottan a szerelemre meg a párosra volt kiéleződve a történet, ami egy new adult könyvnek még oké, de így nem.
Mellesleg ez volt az egyedüli rész, ahol részletesebben olvashattunk erotikus sorokat. A többiből erősen kihagyták, de én örültem, hogy végre nem pornókönyveket kell lapozgatnom.

A másik sokkot okozó könyv a Gyönyörű áldozat volt. Bár nem lepődtem meg a nagy bummon, egyre jobban élveztem, hogy mindegyik alkotás kapcsolódik egymáshoz. Persze kicsit hihetetlen, de ettől függetlenül imádtam az egészet. (Az epilóguson kívül, ami érhetően érhetetlen lett számomra...)
Falyn és Taylor története szintén a gyors egymásra találásról és a happy endről szólt, ám itt is jelen voltak az élet nagy problémái. Nem spolierezek, mert a végén nem olvassátok el, de szerintem érdemes. Talán kicsit tanulságos is lenne, ha az írónő nem rontotta volna el az epilógus ezen formájával. Ne értsetek félre, boldog vége lett, csak nekem túl hihetetlen.

Ami viszont az utolsó két könyvet illeti, imádtam, hogy tűzoltókról szól. Annak ellenére, hogy a tűz és én nem vagyunk közeli barátok. A Gyönyörű lángolásban ráadásul ki is fejtik jobban a munkát és bele is merülhetünk ebbe a világba.

Ugyanis Tyler és Ellie története tulajdonképpen végig a tűz körül forog. A lány csatlakozik az erdőtűzoltós csapathoz, mint riporter, így sokkal jobban beleláthatunk az életükbe. Imádom a katonás, rendőrös, nyomozós és hasonló sztorikat, így engem ezzel az utolsó résszel erősen megvettek.
Ellie egy gazdag örökösnő, akit a családja tulajdonképpen kitagadott. Amivel nem is lenne probléma, ha értene valamihez és nem lenne alkoholista. Na ezt nem úgy kell elképzelni, mint a falusi kocsmából hazatartó részegeket, de aki már a reggeli kávéjába is piát rak, ott már érdemes elgondolkodni.
A könyv vége felé viszont erősen jelen volt az alkoholizmus. Talán egyedül itt nem éreztem azt a nagyon nagy teperést Tyler részéről és ez üdítő volt végre valahára. Nem mondom, hogy nem nyomult erősen, de végre valaki megmondta egy csajnak, hogy mit gondol és képes lett volna elhagyni, mert nem bírja tovább az önsajnálatot.

Összesítve tehát elmondhatom, hogy egy remek könyvsorozatról van szó. Imádtam minden részletét, annak ellenére, hogy az írónő néha megutáltatta velem ezeket a srácokat. Visszagondolva a Gyönyörű megváltás volt a kedvencem, de igazából mindegyikből tudnék kiemelni részleteket.
Érdekes, hogy bár az első rész nem jött be először annyira, a többi könyv alatt megkedveltem Abbyt és Travist. Lényegében minden körülöttük forgott. Először nem is értettem, miért pont Travisék szerelmét írta meg Jamie, de a végére egyre világosabbá vált. Talán annyit még hozzátennék, hogy Thomas könyvét adtam volna ki a helyében utoljára, hiszen, ha elolvassátok, megértitek, hogy az az epilógus tökéletesen illet volna lezárásként. Esetleg kaphatnánk egy novellát, ami bemutatja azt az időugrást? Én örülnék neki!

Értékelés: 10/7. Kizárólag azért húztam le, mert az írónő elrontotta a srácokat. Tudom, hogy elég negatívra sikeredett a kritikám - mint általában -, de nem mehettem el e mellett. A jóról kevésbé tud írni az ember. Pedig tetszett a történet, hogy mindegyik kapcsolódott a másikhoz és, hogy Jamie McGuire nem kavarodott bele a saját meséjébe. Néha már én sem tudtam, hogy mit is olvasok. Várom a többi alkotását is, mert tuti beleolvasok majd azokba is, és remélem, hogy addigra tanul a hibáiból!