Már régóta vágytam a Full Measures című kötet, azaz a Tiéd vagyok elolvasására. Őszintén megmondom, elsőként a borító fogott meg, csak ezután olvastam el a leírást. Sem az írónőt, sem a könyvet nem ismertem korábban, így nem voltak elvásáraim felé, de még így is hatalmas kő esett le a szívemről, hogy milyen minőségi történetet foghattam a kezeim között.
A történet szerint Ember, azaz December (igen, ezt a nevet kapta a szüleitől), születésnapján tudja meg, hogy édesapja meghalt. A katona férfi eltávozása hatalmas sebet ejtett az egész család szívén. A lány barátja Riley szinte egyáltalán nem áll Ember mellett, olyannyira, hogy még egy bulizásra is futotta, miközben a barátnőjét kellett volna pátyolgatnia. Ember magára vette a család terhét, hiszen édesanyja nem volt olyan állapotban, hogy ellássa 15 éves húgát és 7 éves öccsét. Egy igazán erős és bátor női karaktert kaptunk, olyat, amilyenre nem igen volt még példa egy könyvben sem.
"– Annyira sajnálom, hogy ilyen sok mindent elveszítettél, Ember!
– Ami nem öl meg, erősebbé tesz, nem?
– De. Erősebbé."
Ekkor ismerkedik meg Joshal, akivel a későbbiek folyamán szomszédok is lesznek. A fiút már korábban is látta, hiszen egy iskolába jártak gimnázium folyamán. Az elején úgy tűnhet, mintha Josh a semmiből jelent volna meg, ám ez közel sem így volt. Gus, Ember öccse jéghokizik, itt tart edzéseket a fiú. Sokat van a családdal és annál is többet segít a félárva lánynak. Ember tulajdonképpen egyszer sem omlott össze igazán, végig kitartott amellett, hogyha már édesanyja katatón állapotba került, legalább egy felnőtt maradjon a családban. Ez igazán példaértékű és örülök, hogy emiatt nem egy drámai sztorit kaptunk végül.
Mindannak ellenére, hogy ő tartotta mindenkiben a lelket, természetesen számára sem volt egyszerű az apja halála. A családjával való kapcsolata érdekessé vált, hiszen April tiniként mindent megtett, hogy kitombolhassa magát, így ott is helyt kellett állnia. Gus más tészta, hiszen egy ilyen fiatal fiú még nem fogja fel teljesen a halál súlyát. Természetesen mindkettejük mellett kiállt mindaddíg, amíg édesanyja össze nem szedte magát.
Ebben Josh segített neki, folyamatosan mellette volt. Órákon, szabadidejében és edzésen is. Nem erőszakoskodott, még akkor sem, amikor Ember barátjáról, Rileyról kiderült, hogy már egy éve csalja őt. A fiú ekkor is ott volt és kitartott mellette mindaddíg, amíg el nem nyerte a szívét. Természetesen nem ennyiből állt a történet. Ekkor jött a nagy bumm, amire talán sokan számítottak, nekem meg sem fordult a fejemben, hogy Yarros ezt komolyan beleszőheti a történetbe.
„Mondanám, hogy nem érdekel, mit jelent, de nem fogom tudni még egyszer végigcsinálni. Nem bírnám ki, hogy a karjaimban tartsalak, és aztán csak nézzem, ahogyan faképnél hagysz. Azóta haldoklom, hogy először elhagytál, és ha még egyszer megteszed, tényleg végem lesz.”
A mellékszereplőkről csak annyit, hogy pont megfelelő mennyiségben voltak jelen és szerencsére szerethetőeknek könyveltem el őket. Ember édesanyjának reakciója teljesen hiteles volt, örülök, hogy nem lett egy alkoholista, aki majd a férje halála miatt lemond a gyerekeiről. April, a húg, kicsit züllött, mégis kedvelhető volt végig. Gus egy cukorfalat, akinek humoros jelenetei vitték a prímet. Aztán ott volt még Sam, Ember lakótársa, illetve Jagger, Josh haverja. Ők ketten is szállították a vicces párbeszédeket, mégsem voltak túlnyomva.
Értékelés: 10/10. A végétől eltekintve, egyszerűen imádtam. Szinte azonosan hihető történetet adott ki a kezéből Rebecca, mint Colleen Hoover szokott. Olvastam a további kötetekről és már alig várom, hogy azokat is a kezembe tarthassam. Bár a Tiéd vagyok című könyvet kicsit gyorsan zárta le az írónő, mégsem érzek sem hiányt, sem csalódottságot. Szerettem minden egyes mozzanatát és bátran ajánlom mindenkinek, aki már nem csak egy tinikönyvre vágyik. Ez valójában már inkább a huszonéves korosztályt célozza meg és ez érződik is rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése