A beavatott - 2014

Lehet, hogy sok lesz nektek ez a kritika, mert valószínű hogy csak a dicséretet fogjátok olvasni. Egyszerűen hihetetlen egy film volt. Összeszedett, a színészi gárda tökéletes, ráadásul nem voltak benne túlzott tinirománcok vagy hatalmas őrültségek, amikkel manapság szépen el tudják rontani a filmeket. Én személy szerintem nem olvastam a könyvet, így nem tudom ahhoz hasonlítani, de, ha a film ilyen minőségi lett, akkor a könyv milyen lehet. Várom az emberkék értékelését a könyvről, hogy mennyire maradt hű az első részhez.

Igaz, hogy idén még nem nagyon kaptatok filmkritikát, de megvolt az oka. Igazából sokat megnéztem, de egyikről sem tudtam volna mit írni, mindegyik semleges volt. Egy filmről akkor lehet egy kritikát megírni, ha olyan rossz volt, vagy ha olyan jó, mostanában olyan semmilyeneket néztem meg, de végre a Divergent tudott annyit, hogy megemlítsem és ajánljam a közönségnek.

Szerintem merőben jobb lett, mint a mostani filmek többsége, szerintem a Csontvárost, Az éhezők viadalát bőven felülmúlta, sokak szerintem viszont Alkonyat minőség, hát nem tudok, hogy ők mit néztek, mert nem A beavatottat.

Shailenet már régóta figyelemmel követem, nem tetszett, igazán annyira most sem, viszont tehetséges, ehhez kétség sem fér. Nagyon felkapott lett, főleg a Divergentnek és a Csillagainkban a hibának köszönhetően. Tudjátok mi a legjobb benne, hogy egyszerű lány maradt, én semmi sztáros viselkedést nem véltem felfedezni és mondom ezt úgy, hogy nem szimpatikus túlzottan.

Theo, azaz Négyes, szintén nagyon tehetséges, ráadásul igazán jóképű. Tetszett, ahogy a kapcsolatuk kialakult. Oké, már az elején sejteni lehetett, hogy ők ketten egymás mellett kötnek ki, de akkor is jó volt azt nézni, hogy az elején lévő kétkedésből egy igazi kapcsolat alakult ki, olyannyira, hogy a végén a lány mentette meg az életét, de nem tipikus jajj, de szeretlek momentummal, hanem még a határon belül oldották meg a készítők ezt a kérdést. Nem volt a filmben egy csepp túlzás sem és mi volt még benne a nagyon tetszetős, hogy nem volt gyorsan vége. Az embernek, ha tetszik egy film, akkor az általában gyorsan véget ér, de nekem ez legalább 5 órásnak tűnt, annyira élveztem. Nem repült az idő, beleéltem magam és már másfél óránál azt hittem, hogy itt a vége, sokszor voltam úgy, hogy oké, itt zárják le, mert nem figyeltem az időt.

A történet végül is nagyon jól el van találva. Adott négy csoport, ahova az embereket beosztják, de ők dönthetnek, hogy oda kerülnek, ahova születtek, vagy elmennek. Persze vannak olyanok, akik egyikhez sem tartoznak és vannak az Elfajzottak, akiknél nem lehet megállapítani, hogy hova tartoznak. Ilyen a mi főhősünk is, és ahogy én sejtettem Négyes is. Némely mozzanatot annyira el lehet találni egy-egy filmben, ha nem is tudod, hogy miről szól, rájössz egy-egy nézésről vagy kacsintásról. Oké, nem szó szerint, de értitek a lényeget.

Azt kell, hogy mondjam, hogy messze az egyik legjobb film, amit valaha láttam. Nincs hiányérzetem, kivéve a második részt, de azon felül minden olyan lett, ahogy kellett neki és nem érzem furcsán magam, mert valami félben maradt. Tetszik, hogy annyira erősek a karakterek és nem sírnak egész álló nap, mert meghalt valaki, tovább tudnak lépni egy-egy szörnyűségen. Van benne egy kis szerelem, dráma, de nem ez jellemzi a filmet. Szerencsére.

Értékelés: 10/10. Aki eddig tartózkodott a Beavatottól, annak most nyugodt szívvel ajánlom ez a több, mint kétórás filmet. Nem hiszem, hogy lesz olyan, aki megbánná, hogy megnézte, de ha igen, feltétlenül szóljon.