A kollégiumi élet mellett nem igen van lehetőségem sorozatot vagy filmet nézni, így egy ideje beleszerettem a könyvekbe. Persze mindig akad, ami kevésbé tetszik, de amire azt mondtam, hogy leteszem és nem bírom befejezni, olyan még nem volt. Valami mindig megfog bennük, ami miatt, ha már elkezdtem, kíváncsi vagyok a végére. Első körben megemlítek párat, amiket nemrég olvastam és megmaradt bennem a történetük is.
Callie & Kayden és a véletlen/és a megváltás
Régóta szerettem volna elolvasni a történetet. Bevallom, előszeretettel veszek olyat a kezembe, aminek már van folytatása, esetleg nem csak két kötetből áll, hanem egy egész sorozat. Igaz, hogy ez a történet két részes, mégis imádni való. Tény, hogy manapság nem lehet úgy könyvet eladni, hogy ne legyen vagy erotikus vagy a szereplőknek ne lenne valamilyen drámai múltja, - itt az utóbbi dominált - ez mégis felkeltette az érdeklődésemet és nem kellett sokat olvasnom ahhoz belőle, hogy ne tudjam letenni. Általánosságban, ha magamhoz veszek egy kötetet, az addig a kezemben marad, míg ki nem olvastam, vagy nincs éjjel egy óra és muszáj végre aludnom. Ez is hasonló volt. A sztori maga nem volt különleges, viszont, ahogy leírták és érzékeltették a történetet és a drámát, több volt, mint egy tiniregény. Jó volt olvasni, hogy a két szemszög, amiben megíródott, különbözött is egymástól. Sok író esik abba a hibába, hogy mikor emellett döntenek, nem tudják szétszedni a női és a férfi gondolatokat. Észre sem veszed, hogy kinek a szemszögéből olvasod a történetet. Itt nem volt ezzel sem gond. Erősek voltak a mellékszereplők, de a két fő karakter is szerethető lett egy idő után. Kiszámíthatónak nem mondom, de nagyobb sokk sem ért olvasás közben. Egy nyári olvasmánynak tökéletesen megfelel, ha szereted a drámát, a szerelmet és a több kötetes műveket.
Pushing the Limits
Bevallom, hogy ezt a könyvet többször is elkezdtem és csak sokadszorra sikerült a végére érnem. Számomra nagyon nehezen indult be a történet. Természetesen itt is tele vagyunk drámával és szerelemmel. Adott a rossz fiú meg a jó kislány, mind a kettejüknek nehéz és traumával teli élete van, de aztán egymásra találnak és mindent megoldanak. Ironikusnak és negatívnak hangozhatnak az eddig leírtak és bár maga a történet nem fogott meg, itt megint az volt a fő szempont, ami miatt végül befejeztem és megtetszett, hogy az írónő mennyire jól tudja leírni a két szereplő történetét. Nagyon tudom utálni azokat a könyveket, amikben pár szavas mondatokban mesélnek el valamit. Képtelen vagyok beleélni magam és úgy tűnik az összes, mintha egy 15 éves tini próbálna blogot írni. Tény, hogy a legtöbb ilyen könyv hasonlóképp kezdte, de nem kéne mindegyiket nyilvánosságra hozni. Erre is hozok majd példát, de kanyarodjunk vissza ehhez a történethez.
Tudom, hogy sokakat nem érdekelne egy hasonló történet, ha a fiú végül rossz is lenne, nem csak annak tűnne, de szívesen olvasnék végre egy olyat is. Itt is kiderült, hogy persze Noah-val semmi baj, csak jót akar az öccsének és így tovább, de érdekes lenne egy könyvet úgy magamhoz venni, hogy tudom, a fiú valóban rossz és nem fog teljesen megváltozni a lány kedvéért. Nem mondom, hogy ne legyen figyelmesebb és szerelmes, de ez nem azt jelenti, hogy valakiben ki kell fordulnia önmagából. Ami viszont különösképp tetszett, hogy nem az első pillanatban jöttek össze, végig ott volt, hogy majd megtörténik a csók és együtt lesznek, de vártunk rá, csak a legtökéletesebb pillanatban következett be és ez volt az, ami végülis megjegyeztette velem a történetet, pedig kevés ilyen van. Elolvasok mindent, nagyjából emlékszem rá, de a legtöbbről fogalmam sem lesz egy hónap után. Erre még mindig emlékszem és ez az, amit minden könyvtől elvárnék.
Crush
Maga a könyv jó volt, viszont! Az, hogy az ember szájába rágják tulajdonképpen, hogy mi lesz a vége egy történetnek, az már szánalmas. Nem is értem a lényegét, miért olvasna valaki el egy könyvet, ha kvázi a mű felénél tudja, hogy mi lesz a végkifejlet és lényegében semmi sem történik benne? Megint negatívnak hangozhat a dolog, az is, viszont megint egy klisés tiniregényt olvashattunk, amiben azért volt egy csavar, ami letaglózott és megfogott. Az, hogy a pasi végül nem az, aki, nem lepi meg az embert. A csaj leírása kevésbé tetszett, de egye fene, elment, viszont, ami a legjobb barátot illeti, az ő szemszögéből igazán elolvasnám az egészet. Akkor még azt is mondhatom, megkapom azt a rossz fiús írást, amiről az előbb beszéltem. Tény, hogy számára nem lesz boldog vég, de érdekelnének az indulatok, a gondolatok és a magyarázatok, amik az ő fejében voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése