Ahogy már említettem, lehetetlenség lenne mindenről írnom, hiszen pontosabb részletekre nem is emlékszem már az évadzárókból, így most egy-egy szösszenetet olvashattok a maradék három szériáról, ami a The Flash, az Arrow és a Supegirl.
Lassan nem hiszem, hogy van olyan sorozat, aminek a minősége nem romlott az évadok során, pedig a The Flash-nek ez csak a második szezonja volt. Nem mondom, hogy rosszra sikeredett, de messze volt az első évadtól. Igazából ez így nem igaz, hiszen ugyanazt játszották el néhol, mint tavaly, ráadásul ez a Zoom dolog sem volt a legjobb döntés, ami a végét illeti persze. Részek alatt nem tudtak vele mit kezdeni, mert ő a leggyorsabb, legerősebb, egyszer meg csak, hupsz, az utolsó részben persze mindig a jó győz, főleg, hogy Zoom már nem is volt a leggyorsabb. Nem is értem, de ezt még elnéztem volna, ha a cellában lévő pasi nem Barry apjának Föld 3-as mása lett volna. Még az agyamat is megterheli ez a sok dimenzióban való ugrálás. De ezt még mindig túlélhető lett volna, majd jött az Iris csók, ami szintén túlzás volt, de nem baj, aki maradt még az utolsó percekre, azokat kínozzuk még meg megint egy időutazással, vissza a múltba, amikor Barry mégis megmenti az anyukáját. Ez most komoly? Hiszen végre belenyugodott. Értem én, hogy az apja is meghalt, de csak úgy random visszament az időbe és inkább az anyját menti meg, mit sem törődve a következményekkel?
Mindezek ellenére mondom azt, hogy a Flash-t még mindig élvezem, hiszem Grant hatalmas színész lett a szememben és egyszerűen zseniális, amit részről-részre hoz, mind vicces, mind dráma szerepben. Talán ez az erőssége a szériának, a remek színészek, pártól eltekintve. Kíváncsi leszek, mit hoznak össze a 3. évadra, de remélem nem kell csalódnom, ha már ezt meglépték.
Az Arrow szintén egy gyenge láncszem számomra. Jó ideje túlzásba viszik a drámázást és talán az utolsó percek az évadban még jól is elsülhetnek. Igazán nem ártana az egésznek egy vérfrissítés, vagy akár visszahozni a régi sémát, ami a részenkénti gonoszokat jelenti Arsenallal és az egész csapattal, persze Black Canary nélkül már sajnos. Felicity és Oliver kapcsolatát hanyagolhatnánk már végre egy kis időre, a háttérben persze meglehetnek, én már azt sem bánom, de ne ez legyen a fő sztori könyörgöm.
Az, hogy mindenki lelépett, mert összedőlt a kis bunker meg a fél város, nem tudom, hogy szándékos volt-e vagy csak a gyors Supergirl átigazolás, meg Flash hatás lehet, de tény, hogy nem volt egy erős évadzáró. Nézzük csak meg, részek óta nem bírtak mit kezdeni Damien Darkh-al, aztán hupsz, mint Zoomnál, hirtelen az utolsó részben minden ok nélkül, mert még megmagyarázva is alig volt, de legyőzték. Csak azért, hogy a színészt ne fizessék a következő szezonra? Vagy oké, persze, egy történetszál vége, nem az a baj, haljon meg, de valami értelmesebb módon győzzék már le. Nem tudom, de az Arrow évadok óta csak szenved. Amilyen jól kezdett az első két évadban, az utóbbi kettő annyira lett gyenge.
Épp itt lenne az ideje, hogy valami jobb sztorit találjanak, vagy egy jobb gonoszt vagy bánom is én, de nem szeretném eltüntetni a képernyőkről, mert nagyon megszerettem a színészeket az évek során.
A Supergirl nagyon döcögősen indult el tavaly ősszel. Az első részt még a nyári Comic Con idején elkezdtem, de még annyira sem érdekelt, hogy a pilotot végig nézzem. Később kiderült, hogy az egyik kedvenc színésznőm, Italia Ricci is szerepet kapott benne, illetve jött ugye a Flash-Supergirl crossover is, kénytelen voltam végigrágni magam az első 17-18 részen. Megmondom őszintén, régen szenvedtem ennyit, mint a széria első kilenc epizódján, kínzás volt nézni minden percét, de kitartottam, hiszen máshogy nehezen értettem volna a Flasht és Italia is érdekelt, ráadásul hallottam a visszhangját, hogy a későbbi részek jobbá váltak, egye fene, folytattam. Gondoltam, hogy csalódni fogok, de, hogy pozitív irányba és ennyire, azt nem gondoltam. Bár még mindig nem az a megszokott sorozat, mint a CW-nél, de jó irányba haladt az évad második felében. A kérdés már csak az, hogy a költségcsökkentés, a színésztávozások és ugye a csatornaváltás után, mire lesz képes a széria? Biztos, hogy több drámát és szerelmi szálat kapunk és azt is remélem, hogy ezt a borzalmas szerelmi szálat szétszedjük és adunk valami kémiát is a Supergirlnek, mert így igencsak gyengusz lesz az amúgy is fiatalokra specializálódott csatornán.
A Supergirl nagyon döcögősen indult el tavaly ősszel. Az első részt még a nyári Comic Con idején elkezdtem, de még annyira sem érdekelt, hogy a pilotot végig nézzem. Később kiderült, hogy az egyik kedvenc színésznőm, Italia Ricci is szerepet kapott benne, illetve jött ugye a Flash-Supergirl crossover is, kénytelen voltam végigrágni magam az első 17-18 részen. Megmondom őszintén, régen szenvedtem ennyit, mint a széria első kilenc epizódján, kínzás volt nézni minden percét, de kitartottam, hiszen máshogy nehezen értettem volna a Flasht és Italia is érdekelt, ráadásul hallottam a visszhangját, hogy a későbbi részek jobbá váltak, egye fene, folytattam. Gondoltam, hogy csalódni fogok, de, hogy pozitív irányba és ennyire, azt nem gondoltam. Bár még mindig nem az a megszokott sorozat, mint a CW-nél, de jó irányba haladt az évad második felében. A kérdés már csak az, hogy a költségcsökkentés, a színésztávozások és ugye a csatornaváltás után, mire lesz képes a széria? Biztos, hogy több drámát és szerelmi szálat kapunk és azt is remélem, hogy ezt a borzalmas szerelmi szálat szétszedjük és adunk valami kémiát is a Supergirlnek, mert így igencsak gyengusz lesz az amúgy is fiatalokra specializálódott csatornán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése