Samantha Young Dublin Street könyvsorozatát a London Road kapcsán ismertem meg. Johanna és Cameron szerelmi drámáját egyszerűen imádtam két éve, amikor a kezeim közé került a kötet. Azóta természetesen már bekebeleztem a Dublin Street-et is, most pedig a Jamaica Lane volt a soron. A harmadik rész tartogatott néhány meglepetést, ami Oliviát és Natet illeti, de továbbra is inkább egy kellemes olvasmány volt, mintsem meghökkentő.
A történet Olivia és Nate szerelméről szól. A lány már egy éve megérkezett Edinburgh-ba, miután édesapjával úgy döntöttek, hogy itt telepednek le. Már ekkor megismerkedett Nate-tel, aki kicsit sem hisz a tartós kapcsolatokban, amelyek örökre szólnának. Emiatt lettek ők csak barátok, de nem is akármilyenek. Tulajdonképpen nevezhetném őket lelki társaknak is, hiszen aki az éjszaka közepén megjelenik a másiknál csak úgy, az vagy szerelmes belé, vagy valóban a legjobb haverjához megy át. Persze már az elején érezni lehet, hogy egyikük sem közömbös a másik iránt, de igyekeznek ezeket a gondolatokat a háttérbe szorítani.
"– Ti is olyan pár vagytok.
– Milyen pár?
– Akik akkor is összetartoznak, ha éppen nincsenek együtt."
Egy nap a lánynak elege lesz abból, hogy egy férfihoz sem képes közelebb kerülni. Nate-t kéri meg, hogy tanítsa flörtölni, illetve tulajdonképpen pasizni. A kérés természetesen itt nem áll meg. Jócskán belekavarnak a másik érzelmi világába, aminek nem lesz jó vége. Nem spoilereznék el semmit, hiszen kisebb-nagyobb csavarok nélkül unalmas lenne a kötet.
A történet nem túl eredeti és nem is túl izgalmas, ám a párbeszédek, a karakterek mind viszik előre a sztorit úgy, hogy az ember nem unja meg. Nagy dolog ez egy olyan alkotásnál, amely önmagában nem tartalmaz drámát vagy tanulságot.
"– Kérem a kulcsot.
– Lenyeltem a kulcsot.
– Nem nyelted le. Ha lenyelted volna, most a hulláddal társalognék.
Nate megtorpant, és döbbenten vonta fel a szemöldökét.
– Látom, nem nagyon rázna meg a dolog."
Samantha Young ennek ellenére egyes jeleneteknél kissé túltolta Olivia karakterét. Szerencsére nem utáltatta meg velem, de néha a hajamat téptem, hogy "ez most komoly"? Ugyanezt tudom elmondani Nate-ről is. Egyes megszólalásainál le tudtam volna keverni neki egy hatalmas pofont, hogy mekkora egy rohadék szegény lánnyal, akit túldramatizált az írónő. Tudom, hogy furcsán hangzik és értelmetlenül, hiszen épp az előbb említettem, hogy tetszett a kötet és a sztori, de azért, mint minden könyvnek, ennek is megvoltak a maga hibái.
Ez már a harmadik része a Dublin Street sorozatnak, de nekem továbbra is a második a kedvencem. Az valahogy közelebb áll hozzám, a karakterek is sokkal szerethetőbbek, illetve maga a sztori is nagyon jól össze lett rakva. A Fountain Bridge, azaz a Dublin Street 1,5 még nem jelent meg Magyarországon, de talán hamarosan azt is elhozza nekünk a Könyvmolyképző Kiadó.
Értékelés: 10/7. Nem mondanám a kedvencemnek, de talán egyszer még a kezeim közé veszem, amikor újraolvasnám az elejétől kezdve. Samantha Young abból a szempontból különleges világot teremtett, hogy ő végre ejtette Amerikát és végre Európába hozott egy csapat fiatalt és azok barátságát, illetve szerelmi életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése