Vágytam már egy jó kis háborús filmre, ekkor találtam rá a tavaly megjelent Fegyvertelen katonára. Kevés film tud ennyire megérinteni mindenféle romantika és hasonlók nélkül, de ennek sikerült. A kivitelezés, a képi világ és a harci jelenetek is mind profizmusra utalnak. Egy percig sem volt olyan érzésem, mintha mindez csak számítógépes megoldás lenne, ami azért nagy szó már nálam.
Nem akarom azt mondani sem, hogy Andrew Garfield messze nincs a kedvenceim között, de még a közelükben sem. Láttam már tőle filmet, de már az sem fogott meg, talán ennél sem így lett volna, ha a mellesleg igaz történet, ne húzta volna végig magával az egészet. Ez az egész katonás sztori ennyi háborúval, komolyan elgondolkodtató, mégha a múltban is játszódik.
A Fegyvertelen katona egy férfi igaz története alapján készült el. Amikor a japánok megtámadták Pearl harbort, akkor Desmond Doss úgy döntött, beáll katonának, de nem ám akármilyennek, ugyanis nem volt hajlandó fegyverhez érni sem. Kérdem én. Mekkora esélye volt túlélni mindent egy ilyen véres eseményen minden védelem nélkül? Szerintem a semmivel egyenlő. Desmond Hetednapi Adventista Egyház tagja volt, olyan vallási közösségé, aminek akkor rengeteg tagja volt még és lelkiismereti okokból egyikük sem folyamodott erőszakhoz. Szolgálni és védeni akart, nem pedig harcolni, ezt itt megtehette, persze nem könnyen.
A kezdetektől végignézhettük, hogy mondott nemet az erőszakra, még a testvérével szemben is, hiszen volt egy fiútestvére, persze, hogy verekedhettek volna, ám ő nem tette. Szerelmes lett, majd bevonult. A kiképzés során jöttek a problémák, hiszen addig nem küldhetik ki terepre, amíg nem végezte el a lövési gyakorlatot. Erre nemet mondott és bíróság elé állították, ahol végül felmentették és fegyver nélkül vonulhatott be és harcolhatott a japánok ellen.
A film szépen építkezik, bemutat mindent, ami ahhoz kell, hogy megértsük Dosst. Motivációra és miértekre kapunk válaszokat. Talán kicsit unalmas volt abból a szempontból, hogy rajta kívül két karaktert tudnék megemlíteni, aki még érdekelt is. Mel Gibson nagyon ott volt színészként is, a karaktere már kevésbé volt érdekes, de egész megkedveltem a végére. Jobban belegondolva, egyikük sem volt egy nagy szám külön, inkább csapatként bírtam őket. A legjobb jelenetek a kiképzésen voltak, hiszen egy kis humorral is megspékelték a dolgot, így nem lett túl komoly (akkor még) a film. A mozi második fele azonban bemutat minden borzalmat, amit egy háborús hősnek végig kell élnie.
Ekkor jött a front és a harc. Még én is néha majdnem félrenéztem a felezett emberek (Bocsánat a kifejezésért, de valóban ilyen érzésem volt, mintha csak elfelezték volna őket.) és egyéb végtagok láttán. Annyira élethű lett, hogy ritkán látni ilyet, ami már önmagában is plusz pont. Nem tudom többször elmondani se, mennyire imádtam minden mozzanatot, ami ott fent a hegyen zajlottak. Desmondért azért izgultam, hogy mi lesz vele fegyver nélkül, de tökéletesen elboldogult, hiszen nem volt ám ő egy béna gyerek. De nem ám. Gyors volt, erős és mindent megtett a társaiért, hiszen csak az erőszakról mondott le, minden más megvolt benne, ami egy jó katonához kell. Zseniális film lett, az alakítás már más tészta. Nem mondhatom, hogy Andrew játéka ne nyerte volna el a tetszésemet, de azért furcsa volt ilyen komoly szerepben látni. Lehet, hogy csak ez volt merőben más és emiatt lettek ilyen érzéseim, de mindettől függetlenül imádtam az egészet.
Értékelés: 10/10. Jól látjátok. Ritkán adok maximum pontot egy filmre, de erre nem lehet mást. Annyira hihető és valóságos volt, hogy órákkal később is a hatása alatt voltam. Ajánlom mindenkinek, akit nem riasztanak el a véres jelenetek, vagy a komoly téma. Egy kis romantika is van benne persze, de nem visszataszítóan sok. A végét szándékosan nem árultam el, nézzétek meg bátran. Ha esetleg nem lenne mindez elég, akkor elárulom, hogy Nathaniel Buzolic is feltűnik pár percre a filmben, hiszen ő alakítja Desmond testvérét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése