Beauty and The Beast (2017)

Két éve, 2015-ben jelentették be: érkezik A Szépség és a Szörny élőszereplős változata, amely az eredeti mese alapján készül el. Sokat kellett várnunk a premierre, hiszen csak 2017. márciusában került bemutatásra, de a rajongóknak megérte a sok álmatlan éjszaka, hiszen egy vicces és látványos mozit kaptunk, ami nem utolsó sorban a tökéletes rendezésnek és színészeknek köszönhető.


Azon már meg sem lepődünk szerintem, hogy az idei év legmagasabb költségvetéséből forgatott filmjéről is van szó egyben. 160 millió dollárból készítették el, ami köszönhető többek között a látványos elemeknek, ruháknak, kiegészítőknek, helyszíneknek és nem utolsó sorban a hónapokon át tartó utómunkálatoknak, amivel odavarázsolták az életre kelt tárgyakat. Ennek teljes egészét visszahozta a premier hétvégéjén, így csalódás sem érte a készítőket és a színészeket.

De térjünk át magára a filmre. Nem ismertem az eredeti mesét, vagyis hazudnék, ha azt mondanám, szóról-szóra tudom, hogy miről szól, hiszen kicsit sincs így. A rózsa megvolt, meg a tánc, illetve egy-egy mozzanat, de sosem voltam oda a mesékért. Nálam az Oroszlánkirály volt a favorit és a mai napig csakis annak történetét és párbeszédjeit tudnám visszamondani. Talán még a Hófehérke sztorija van meg, de már az sem teljesen tiszta. 
Ennek alapján mondhatom azt, hogy tulajdonképpen vakon ültem be a moziba és vártam a filmet, hiszen a végkimenetele megvolt, de ezen kívül teljes homály. Azt mondanom sem kell, hogy kellemeset csalódtam is benne. Bár az eleje döcögősen indult és kicsit túl volt zenésítve, a közepétől sokat nevettem és meglepően élveztem.


Tehát az eleje. Unalmas és túl sok volt benne az ének, ez engem roppantul irritált, arról nem is beszélve, hogy a dalokat le is fordították magyarra. Ez először zavart, aztán csak sikerült megszoknom. Lényeg, a lényeg. A film első fél órája elment azzal, hogy lezavartunk 5-6 dalt, majd kikötöttünk a kastélyban és el is felejtettünk énekelni. Oké, hogy ott is volt még zene, de az elejéhez képest sokkal kevesebb, amit nem is bántam. Tisztában vagyok azzal is, hogy ez eredetileg egy musical, de legalább osztották volna be a film két órájába a dalokat.

Mikor Belle és a Szörnyeteg kezdték egymást megismerni, komolyan mondom, hogy jobb volt, mint egy vígjáték. Olyan pillantásokat meresztettek egymásra, amik már önmagukban is nevettetőek voltak, még ki sem kellett nyitniuk a szájukat. Emma Watson tökéletesen alakította Belle-t, nem tudnék belekötni sem. Tény, hogy éreztem benne holmi Hermione-s behatást, de ennyi év után már nem is csodálkozom rajta, hiszen ha hússzor nem láttam a Harry Potter-filmeket, akkor egyszer sem. Dan Stevens volt a mi szörnyünk, aki olyannyira el volt maszkírozva, hogy számomra tök mindegy, ki alakította volna a karaktert. Az utolsó öt percben persze feltűnt eredeti valójában is a színész, de a film többi részében nem láthattunk belőle semmit. Ezzel nem azt mondom, hogy egy utcáról behozott random ember is eljátszhatta volna a szörnyet, szimplán nem éreztem nagy jelentőségét annak, hogy ki is van a maszk mögött. Bár, aki ott volt, az nagyon hozta azokat a mozzanatokat, ami ahhoz kellett, hogy egy élvezetes párost kapjunk Belle társaságában.


A mellékszereplőnek nevezett Gaston, azaz Luke Evans hozta a formáját. Bár egy utálatos és önző karaktert láthattunk, ezt tökéletesen hozta is. Komolyan jókat nevettem rajta és élveztem a jelenlétét, még nem is utáltam meg annyira, mint azt szerintem sokan tették is. Ez a pasi nagy arc volt mindig és most is megmutatta, miért is akkora név az a Luke Evans.
Persze ott volt még nekünk Belle apja, az életre kelt tárgyak és számos mellékszereplő is, de közülük csak kevés fogott meg. Ilyen volt Mrs. Potts és Csészi. Őket például imádtam nézni, annyira aranyosak és kedvesek voltak. A gyertyatartó és az óra már kevésbé érdekeltek, valahogy nem tulajdonítottam nekik nagy jelentőséget. Egyedül akkor élveztem a jelenlétüket, mikor próbálták észhez téríteni a szörnyet és valódi barátnak láthattam őket.


A film szinkronjával a dalokon kívül nem sok gondom volt. Azt tudom, hogy a mese és a film hangjait néhol felcserélték és ez sokakat idegesített, de szerencsére nekem ezzel nem volt problémám, hiszen nem emlékszem a mesére. Az biztos, hogy a későbbiekben megnézem eredeti változatában is, mert azért úgy az igazi, de nem kellett csalódnom a magyar verzióban sem.

Azért így a vége felé egy nagy hibát megejtenék a filmmel kapcsolatban. Értem én, hogy mese, DE! Első alkalommal vagy 2-3 napig tartott elérni a kastélyig, a film végénél már 2-3 perc is elég volt arra, hogy valaki ott kössön ki. Ez engem roppantul zavart. Persze, túléltem, mert mese az egész, de,h a már egyszer a többi problémát viszonylag jól meg tudták oldani, akkor erre miért nem figyeltek oda? Nem tudom, hogy az eredeti mesében, hogy s miképp volt ez a dolog, de azért kíváncsi lennék rá. Egyszer talán arra is rászánom magamat.

Értékelés: 10/8. Nem tökéletes, de látványos és humoros és ez épp elég volt arra, hogy a későbbiekben többször is megnézzem majd még. Belekötni csak a leírtakba tudtam, de gondolom, mindenki máshogy vélekedik erről a változatról, főképp az eredeti mese rajongói. Nektek, hogy tetszett? Túlzás volt vagy egy nagyon jó megoldás feleleveníteni a régi történetet? 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rólam

Rólam
Üdv kedves idegen! Ez az oldal a kritikák világába reppent téged, ahol találsz véleményt sorozatokról, filmekről, zenékről és könyvekről is. Emellett napi szinten osztok meg bulvárhíreket és egyéb gondolatokat. Ha kíváncsi vagy a véleményemre, akkor tarts velem! click here →

Látogatók

Cikkajánló

Kiemelt bejegyzés

Eurovision 2018 - Mennyi esélye van az AWS-nek?

Már közel két hónapja annak, hogy eldőlt ki képviseli hazánkat az idei Eurovíziós dalfesztiválon. A lisszaboni elődöntőre az AWS-t küldték ...