Bár nem voltak élő blogok, természetesen nem hagytam ki az idei Eurovíziós dalfesztivál egy percét sem. Hónapokkal ezelőtt éreztem, hogy ez nem lesz egy nagy megmérettetés, hiszen évek óta csökken a színvonal. Idén is maradt a tendencia, olyannyira, hogy nem tudtam volna győztes dalt választani. Egy-két számtól eltekintve, a többi hallgathatatlan és unalmas volt, ezt már meg is írtam nektek korábban.
Nálam már ott elszakadt a cérna, mikor Ukrajna úgy döntött, nem engedi be az orosz versenyzőt az országba. Az, hogy mi áll a háttérben, engem nem érdekel, az viszony igen, hogy képmutató módon képesek voltak azt hajtogatni, hogy világbéke, egész Európa összetartó meg egyéb hablatyok. Akkor most álljunk meg egy percre és gondolkodjunk el azon, ha a megbocsájtás meg a béke a fontos, akkor milyen okból kifolyólag volt szükséges kizárni azt az indulót. Teljesen mindegy, melyik országból érkezik. Engem évek óta merőben irritál a dalfesztivál politikai befolyásoltsága és nem feltétlen a pontok kiosztásánál, hanem az álszent módon történő piszkálódásnál.
Abba nem megyek bele, hogy persze idehaza is ez megy A Dal válogatóján. Először meg másodszor sem tetszett Joci dala, aztán később úgy voltam vele: egye fene. Elkezdték kiosztani a zsűri pontjait, ott azért látszódott, hogy kevésbé szeretik az országunkat politikai szempontból, viszont a nézőknek idén is sokat köszönhetünk. Végül a 8. helyen végeztünk, ami nagyon szép teljesítmény.
A pontozásról annyit, hogy már tavaly is említettem, nekem ez az új rendszer nagyon nem jön be. Annak ellenére sem, hogy így az utolsó percekig izgulhatunk, hogy ki nyeri meg.
A rendezésről is ejtenék pár szót. Itt erősen látszódott, hogy nem egy nagy költségvetésű show került megrendezésre. Ahhoz képest viszont, hogy milyen helyzetben van Ukrajna, szerintem majdnem tökéletes lett a minőség, pár apróságtól eltekintve. Igazából azért is említem csak meg, mivel tavaly Svédországban sokkal jobbnak éreztem. Ütősebb, pörgősebb és valahogy nagyobb volt az egész. Ez idén nem volt meg, de a technikai és egyéb hibák legalább kimaradtak, így azt mondhatom: gratulálok az ukránoknak!
Most egy kicsit a dalokról még. Az első és nagyjából egyetlen szám, ami megtetszett a verseny előtt, az a francia volt. A fogadóirodák is előkelő helyre sorolták, ám, ahogy arra számítani lehetett, élőben megbukott a dolog. A hölgynek egyszerűen nem volt elég hangja egy ekkora színpadra, ami önmagában nem lenne baj egy DALversenyen, csakhogy még műsort sem kaptunk hozzá. Egyedül állt fent és próbálta vinni a hátán az egész országot tulajdonképpen. Meg is látszódott az eredménye, hiszen csak a 12. helyen végzett. Ugyanígy történt az olaszoknál, bár ők jóval előrébb végeztek, élőben nem volt elég erős a produkció a nyeréshez, pedig sokan fogadtak erre az eshetőségre.
Elérkezett a döntő és végre valahára találtam pár olyan előadást, amire azt mondhattam, hogy ezt élvezem. Ilyen volt a fülbemászó moldvai dal, de a svéd és a holland sem volt rossz. Aztán itt ki is fújt a listám. Emlékem, mikor 2009-ben Alexander Rybak nyert, akkor még számos dalt fel tudtam sorolni és azóta is hallgatom azokat, az elmúlt 2-3 évből viszont összesen van öt szám, amire emlékszem és azóta is figyelemmel követem az előadóját. Nagyon nem tetszik nekem ez a tendencia, de sajnos ez már csak így fog maradni. A túlzott angol pop jelenlét kikerget a világból, hiszen, ha ilyet akarok hallgatni, akkor találok bőven belőle Amerikában. Itt pont a nemzetek harca lenne a lényeg, hogy mindenki a saját kultúráján belülről válasszon előadást. Ez valahogy nem jött össze. Megint.
A nyertes dallal is vannak problémáim, mert bár hallgatható, engem nem fogott meg. Tudom, hogy sokaknak a kedvence és még az is kiderült, hogy beteg a srác, de, ha egyszer nem nyertes dal, akkor nem nyertes dal. Persze mindez saját vélemény. Mindenképpen pozitívum viszont, hogy nem a bolgár srác nyert, az még kevésbé tetszett, így részben azért legalább elégedett vagyok. Bár nem is tudom, hogy kinek kellett volna nyernie, szóval szerintem lényegtelen is.
Összességében tehát ez is megvolt. Várom a kitörést ebből a mély gödörből, ahova az Eurovíziós dalfesztivál jutott és akkor még az ausztrál botrányt meg sem említettem. Jó lenne végre egy minőségi show, minőségi dalokkal, de nem hiszem, hogy ezt jövőre Lisszabonban megkaphatnánk, de hátha!
Tetszett a cikked. Egyetértek azzal hogy sok dal a színpaon nem szólt olyan jól mint a klipben. Én is eleinte a francia lánynak szurkoltam de aztán a bolgár dal annyira megtetszett hogy gondoltam jobb lenne ő nyerjen. Ez sajnos nem történt meg de Kristian azóta is kedvencem. Kíváncsi vagyok a következő eurovíziós dalfesztiválra de arról inkább nem nyilatkoznék hogy én mit gondolok a portugál versenyzőről és a daláról
VálaszTörlés