A Dal 2015 - Kritika az első adásról

Tavaly már nagy sikert aratott az első ÉLŐ blogom, ami az Eurovíziós dalfesztivál döntőjén készült. Most arra a döntésre jutottam, hogy ezen a héten A Dal című show-t közvetítem élőben, de sajnos közbejött egy áramkimaradás, így csak pár dalt tudtam élőben közvetíteni. Most egy átírt cikket olvashattok, amit megspékeltem a dalok rövid kritikáival.

Bori és a Lead Me To Heaven című dal élőben nem hangzott valami bizalomgerjesztőnek. Sajnos az énekesnőnek nem sok hangja van élőben, ráadásul a dal is rettenetes szerintem. Azt viszont még nem értem, hogy ő a népzenét kedveli, akkor miért nem azt énekel magyarul? Ez egy tucatzene, ami nem állja meg itt a helyét, de lehet, hogy máshol sem.

Balázs bár többször is versenyzett műsorokban, mint például a Megasztár, de továbbra sem ismertem. Az idei dala a Liar, határozottan jobb, mint az első számunk, de még mindig nem az igazi. Hangja egy kevéske van, legalábbis élőben, viszont az alkotás nem valami erős, nem tudom, hogy mire viszi a versenyben, de szerintem a középdöntőbe be fog kerülni.

Szűcs Gabi és az Úgy sem felejtesz el című dalnak már előnye is volt, hiszen legalább magyarul íródott. Ha pozitívumot kell még írni, akkor biztosan a megjelenés lenne az, de a dal sajnos nem lett valami erős. A hang nem volt rossz, de sajnos az egész olyan átlagos. Nem az a fajta, ami csak úgy bemászik az ember fülébe.

Mivel a Passed komolyzenei téren tevékenykedik, így nem ismertem őket máig. A Mesmerize című alkotásuk sem hozta azt a szintet, amivel ki lehetne menni egy ilyen fesztiválra. A hangszereléssel nincs baj, viszont a kis csaj eltűnik a dalban és így az egész unalmassá vált. A refrén még jó is lehetne, ha nem a dalok versenyét néznénk, de egy elég tucathangzással megáldott rész nem tesz jót a produkciónak, pedig még ez volt a legjobb része a számnak.

Az ötödik előadó Dallos Bogi, aki a World of Violence című dalt adta elő. Ez volt az egyetlen alkotás, amit ismertem és természetesen szerettem is. Az élő előadás azért is nyerte el a tetszésemet, mert Bogi hangja ezek alapján nem volt feljavítva nagyon a felvételen, így nagyon jól hangzott most is. Bár a dal nem magyarul van, mégis bejött, mert van mondanivalója, nem úgy, mint a We all-nak, ami mellesleg ugyanennyire tetszett. Bogi hangja nagyon különleges, de sajnálom, hogy nem elég erős, ettől függetlenül nyugodt szívvel kiküldeném a versenyre, hisz ennyi év után már elég profivá vált.

A Karmapolis megint egy olyan együttes, akikről eddig még sosem hallottam, persze ebben az is ott van, hogy nem nagyon hallgatok "magyar" zenét. A Time is now című alkotás még jó is lehetett volna, ha nem a dalok versenyére készülnénk. Egy erősebb énekessel még azt is mondhatnám, hogy olyan, amilyen a népnek kell...egy bulin, ugyanis sajnos másra nem igen lett jó ez a szám.

Szakács Gergő és az Ősz utca sokak szerint a legjobb dal, ami bejutott a legjobb harminc dalba, de szerintem ez kicsit sem így van. Az biztos, hogy egy pozitívuma van, amit már ti is tudtok, ez pedig a magyar szöveg. Maga a dal is tetszik, viszont annyira nem ütős, hogy egy külföldi versenybe jó legyen a jó helyezéshez. Az viszont kétségkívül igaz, hogy igazságtalanul esett ki, hiszen voltak nála sokkal rosszabbak is, nem is egy.

Antal Timi-t bár ismerem, de a dalról még nem hallottam. Már az X-Faktorban sem kedveltem igazán, valahogy unszimpatikus. A dallal nem volt különösebb bajom, viszont a Woke Up This Way maximum egy buliba menne el, hiszen nem másról van szó, mint tucatzenéről. Nincs benne semmilyen mélyenszántó gondolat, ráadásul, ha az előadónő hangjáról kéne írni, akkor sem tudnék sok pozitívumot említeni, mert nekem nem tetszik, bár még mindig jobb, mint Bori-é.

Tóth Verát nincs ember, aki ne ismerné, hiszen ő nyerte meg az első Megasztárt, ami akkor még sokat jelentett. Ettől függetlenül sajnos nem voltak ismert dalai és nem hiszem, hogy a Gyémánt egy kiemelkedő dal lenne és nem éreztem azt az érzést, amit nála szoktam. Nem volt meg a libabőr sem, pedig ha valakinek a mezőnyben hangja van, akkor az ő. Megemlíteném még a ruháját, ami szerintem nagyon szép volt, bár ez csak egy mellékes dolog ebben a versenyben. 

Az utolsó fellépőnk egy tipikus fiúbanda volt. Az MDC és a Maniac biztos, hogy volt, akinek tetszett, de szerintem a többségük a tinilányok és ha ebből indulunk ki, akkor még kicsit nekem is kéne, hogy tetsszen, de nem így volt. Lehet, hogy jól néznek ki a kislányok szerint, nem véletlen kaptak nyolc pontot a nézőktől, de a dal azért messze volt a jótól és nem hiszem, hogy sokra mennének Bécsben, hiszen volt már hasonló banda vagy énekes, akik sajnos elég gyorsan távoztak a versenyből. Szerencsére nem jutottak tovább, de azért nagy siker ennyi idő után eljutni erre a színpadra.

További megjegyzéseim is vannak, mint például a műsorvezetők. Nekem nagyon hiányzik Gundi, hiszen ő ennek a szakmának a gyöngye, így Tatár Csillát azonnal lehetne meneszteni, hiszen ha nem lett volna előtte a szöveg, akkor azt sem tudta volna, hogy mit kezdjen magával. A zsűrivel nem volt különösebb bajom. Tetszett, hogy Magdi továbbra sem dől be a jóképű fiúknak és megmondja nekik, ha nem adják elő jól a dalukat. Különösen kedveltem Pierot-ot, aki igazán szigorúan értékelt és legtöbbször egyet is értettem vele.

A továbbjutók tehát a Passed, Tóth Vera, Dallos Bogi, a Karmapolis, Szűcs Gabi és Antal Timi. Ebből a csapatból maximum Dallos Bogit tudnám elképzelni Bécsben, így remélem, hogy mindenképpen bekerül a döntőbe, míg a többiek közül nem tudom, hogy ki mire fogja vinni még a versenyben.