Ki ne hallott volna még a Roxfort-ról vagy Harry Potterről és a barátairól? Nemrég vettem észre, hogy még egyszer sem említettem meg az oldalon a filmsorozatot, így arra jutottam, hogy elejétől a végéig végignézem mind a nyolc részt. Az a helyzet, hogy tovább tartott, mint terveztem, de így is hatalmas élmény volt látni egyben az összeset.
Az első részről külön írtam kritikát, mert érdemesnek tartottam, de azt is megemlítettem, hogy már csak az utolsó rész után írok róla. Őszintén nem is tudnék róla rosszat írni, sem mást. Ha belegondolok, hogy 6 éves voltam, mikor az első részre mentem a moziba és 16, mikor az utolsót néztem meg a moziba, akkor belegondolni is rossz, hogy ezen a filmen nőttem fel, majd egyszer csak eltűnt az életemből. Nagyon megsirattam az utolsó epizódot és nem azért, mert szomorú volt. Részben az volt, de az igazság az, hogy nagyon sajnáltam, hogy vége. Kevés filmet szerettem ennyire, mint ezt. Hermione, Ron és persze Harry is belopta magát a szívembe az évek alatt és ma sem sikerült lemondanom róluk, folyamatosan követem a pályafutásukat és mindegyik filmjüket rettentően várom.
A történet elején hőseink 11 évesek voltak, majd kijártak hat évet az iskolából, az utolsót pedig már nem végezték el, hiszen akkor is Voldemorttal harcoltak. Azt lehet észrevenni, ha az ember folyamatosan nézi az epizódokat, hogy egyre csak sötétül a film. Minden részben megvan a humor és a vidámság, de a negyedik, de inkább az ötödik résztől érezni, hogy itt már nem babra meg a játék. Kezdtek a szereplők is rájönni, természetesen Ronnal együtt, hogy ideje komolyan venni a dolgokat és harcolni, hiszen a Nagyúr így is majdnem győzedelmeskedett. Ha megnézzük a betétdalokat, akkor azokon is észre lehet venni a komolyodást és az erősebb hangvételű dalok kapnak inkább helyet. Ha személyes kedvencet kellene mondani, akkor mindenképpen az első rész dalai tetszettek a legjobban, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Ott benne van az összes tipikus Harry Potter-dal, amit mindenki órákon keresztül tudna dúdolni.
Írnék egy kicsit a szereplőkről is külön. Nem tudnék nagyon kedvencet kiemelni a három srác közül, hiszen mindegyiküket másért szerettem meg. Ron már az első rész során megmutatta, hogy ő lesz a vicces, Hermione már az elején megőrjített az okoskodásával, szerencsére később kicsit a háttérbe szorították a dolgot. Harryről pedig annyit, hogy egy nagy harcos.
Ron jellemfejlődése volt a legszembetűnőbb. Az embereknek feltűnt, hogy nem is olyan buta a srác, ráadásul tud komolyan is venni néhány dolgot. Hermione az első részben volt teljesen más, majd a második epizódtól kicsit magához tért és észrevette, hogy mások is vannak körülötte. Harry nem változott túl sokat, kivéve, ha a szeretteiről volt, szó, hiszen a filmek során a szülein kívül számos szerettét vesztette el, így egyre komolyabban vette a Voldemort-ügyet.
Malfoyról is említést tennék, hiszen az első részek folyamán végig Harryt piszkálta, majd a szüleivel együtt inkább Voldemort csatolósai között volt jelen, de végül kiderült, hogy ő sem egy rossz fiú, sőt, a végén még családot is alapított. Nevilleről írnék még, hiszen ő is sokat változott, no nem a szerencsétlenkedései terén, hanem a jellemére gondolok. Ő is megkomolyodott és az utolsó részben képes lett volna meghalni is a többiekért.
A történetre áttérve, J.K.Rowling a világ egyik legjobb világát teremtette meg számunkra. Nem is tudom, hogy mi lett volna velünk Roxfort nélkül, Harry nélkül, a Tiltott rengeteg és az egyéb mágikus dolgok nélkül. Annyira megszokta az ember az egészet, hogy kicsit már természetessé váltak a részek évről-évre. A világ, amit az írónő elénk tár, egyedi és logikusan van felépítve. Minden egyes lényt úgy ábrázol, ahogy az a legendákban van. A történések okait is elénk tárja és hihetően teszi mindezt. Adott egy gonosz, aki megöli egy gyerek szüleit, persze, hogy a fiú később bosszút akar állni, főleg, hogy állandóan a szeretteit gyilkolják. Mint minden filmben, a jó győzedelmeskedik, de ennyi rossz utána azt hiszem, hogy senki sem sajnálja a főhőseinktől a boldog befejezést.
Egy kicsit a színészekről is. Daniel remek választás volt, mint Harry Potter, nem is lehetett volna jobbat választani, bár szerintem el sem tudunk képzeni mást a helyében, ahogy Emmánál és Rupertnél sem. Emma Watson megmutatta, hogy milyen a tehetséges színésznő, majd jött Ron, aki a vidámságával és Rupert játékával belopta magát a szívünkbe. Tom Felton is tökéletes Draco Malfoy volt, de azt hiszem, hogy egyik színészre sem lehet panasz. Kiemelném még Bonnie Wright-ot, aki Jinny-t alakította. A színésznő kicsit ellenszenvesnek tűnt nekem az elején, de megszerettette magát velem, így az utolsó részekre megkedveltem.
Értékelés: Annyi halál történt a filmben, hogy legszívesebben végigsírtam volna az egészet, de mindig vidámmá varázsolt valamelyik szereplőt. Végül Pitonról is kiderült, hogy végig jót akart, Sirius emléke is megmaradt és még lehetne sorolni a halottakat. Sajnos minden szereplőre nem lehet kitérni, hiszen holnap reggelig írhatnám a kritikát, de remélem, hogy egy megfelelő összegzést és kritikát kaptatok a filmről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése