The Bold Type: Véget ért az első évad

A nyár folyamán ismét egy olyan sorozatot indított útnak a Freeform, ami tőlük már megszokott. Számos csajos szériával próbálkoztak be, ahogy a CW és még pár csatorna, de sajnos ez a téma még mindig nem jön be a közönségnek. A produkciós cégek nagyon próbálkoznak, hiszen ott volt nekünk a Jane By Design - amit mellesleg szintén imádtam -, illetve a Bunheads, amibe pedig sosem néztem bele. Most itt van nekünk a The Bold Type, ami talán többet megérhet, mint az elődjei. A sorsa biztos, hiszen korábban már berendelték a 2. és a 3. évadot is.

Az első epizód kifejezetten tetszett. Bár engem nem nehéz meggyőzni egy magazinnál játszódó divatos sorozattal - annak ellenére, hogy ez nem az én világom. Az egészben az fogott meg, hogy kiellően kikapcsolt. Igazából - bár komoly témákat dogozott fel - nem sok mindenről szólt. Az epizódok során felvetődött a rasszizmus, a bántalmazás, de még egy leszbikus pár is főszerepet kapott. Persze itt is voltak hiányosságok és túltolások, de ebbe majd később megyek bele.

A történet három fiatal lányról szól, akik a Scarlet magazinnál dolgoznak. Egyikük a közösségi honlapokért felel - főként a twitterért. A másikuk a főszerkesztő titkárnője és persze ki akar törni onnan. A harmadik csajszi pedig íróként funkcionál. Szerencsére a színészekkel nem volt különösebb probléma, hiszen bár kevésbé ismertek, találkoztam már a nevükkel és nem okoztak csalódást. 

Katie Stevens alakítja Jane-t, aki az írást részesíti előnyben és próbál abban fejlődni. Közben persze a szerelmi életébe is betekintést nyerhetünk, ami kicsit lagymatagra sikeredett. Ryan egy másik újságnál szintén írással foglalkozik és egy cikk kapcsán botlott Janebe. Az évad során a sajnos nem sokat voltak együtt, inkább olyan hébe-hóba szexről volt szó kettőjük között. 

Sutton, akit Meghann Fahy formál meg, a főszerkesztő titkárnőjeként kezdte meg a szezont, majd a divatrészleg felé tekintett ki. Felvetette magát Oliver mellé, aki a bemutatókat és a ruhákat intézi. Itt szintén csak kifutócsajként dolgozik, de számára még ez is előrelépés, hiszen innen van hova fejlődni. Ami a szerelmi életét illeti, talán neki volt a "legérdekesebb". Richard, aki a jogi részlegen tevékenykedik, már nagykutya a cégnél, így félő volt, hogy egyszer lebuknak a bujkálásból. Persze az évad közepe felé szakítani kényszerültek, így volt pár kínosabb pillanat, de ennek valószínűleg lesz még folytatása.

Rajtuk kívül ott van még nekünk Kat - azaz Aisha Dee -, aki tulajdonképpen a kommunikációért felel. A twitter nagyon hangsúlyos a sorozatban, így főként annak koordinálásába engednek betekintést. És akkor itt jön a mélypont számomra. Ugye egy meleg-szál már kimaradhatatlan manapság minden sorozatból, így itt is kaptunk belőle. Viszont számomra már annyira túl van tolva ez a dolog - szerintem már sokszor említettem -, hogy itt konkrétan már irritált az arab nővel, Adena-val folytatott románc. Nem elég, hogy leszbikusok, még a rasszizmust is bele kellett keverni a szálba, hogy még nagyobb hangsúlyt kapjon. Nem elítélem egyiket vagy másikat, hanem a másik két kapcsolat közül ez kapta a legtöbb időt és talán az is túl soknak bizonyult, hogy kétszer is el kellett járni Adena érdekében, hogy az országban maradhasson. Persze végül nem sikerült. Legyenek szerelmesek, ezzel semmi baj nincs, de ne vigyük már túlzásba és szóljon már másról is az élet! 

Itt jegyezném meg, hogy tisztában vagyok az amerikai sorozatok készítésével. Szinte már kötelező - ha amúgy tényleg nem az -, hogy LMBT szálat szőjenek a szériákba. Ez főként a Freeform-ra igaz, ami önmagában is családi, fiataloknak szóló csatorna. Így tudom, hogy tulajdonképpen kénytelenek valami történetet kitalálniuk erre, mégha mellékszálról is van szó. Persze a The Bold Type - és még sok másik, mint például a The Fosters - tulajdonképpen az elfogadásra és a jelenlegi modern Amerikára épül, így elengedhetetlen lesz a jövőben, hogy egyre nagyobb hangsúlyt kapjanak az LMBT párok.

De térjünk át egy kicsit kellemesebb sztorira. Jacqueline, azaz a főszerkesztő személye szerintem nincs ember, akit ne fogott volna meg. Melora Hardin már régi róka a szakmában, így nem csoda, hogy hatalmasat alakított. Talán kicsit olyan volt, mintha a lányok anyukája lenne és terelgetné őket a megfelelő irányba. Emellett persze egy kicsit az ő magánéletébe is betekintést nyerhettünk. Az a rész különösen tetszett, ahol elmesélte Jane-nek a megpróbáltatásait és elhívta az otthonába, ahol kiderült, hogy természetesen a munka mellett neki is van családja. Ez az epizód kicsit meghatóbb és érzelmesebb volt, mint a többi.

Kijelenthetjük, hogy egy igazi feminista sorozatról van szó. Bár van pár férfi főszereplőnk, de szinte csak azért, hogy bemutassák azt is, hogy milyen a velük való társadalmi kapcsolat. Emellett pedig nagyon kiéleződött a széria a barátságra, az összetartásra és a családra. Bár a lányok nem rokonok, de szinte már egy család. Nincsenek mindig jóban és három lánynál elkerülhetetlen, hogy mindig mindegyikük imádja a másikat. A nézetelterelések megoldására pedig szerencsére fektettek kellő hangsúlyt és nem csak átléptek rajta. Tetszettek a jelenetek a ruhatárban, ahova akár két perc erejéig, de minden nap betértek és elmondták, ami a szívüket nyomja. 

Tipikusan az a sorozat, ami, ha az életben játszódna, te is szívesen ott lennél. Nem túl nyálas, nem túl hihetetlen, valahol pont reálisnak nevezném. Persze egy átlagos magyar vagy akár európai is, nehezen képzeli el, hogy ez valóban így megy Amerikában, de jó ebben a hitben élni 40 perc erejéig minden héten.

Értékelés: 10/9. Mivel tíz részes az első évad, így bátran tudom ajánlani bárkinek, aki szereti a csajos sorozatokat. Ahogy említettem, nem viszik túlzásba. Hiába a feminizmus, nincs állandó sírás-rívás vagy dráma. A készítők egyszerűen, de mégis komolyan próbálják tálalni a komoly témákat, amikben szerencsére nem bukott meg a The Bold Type, így 2018. nyarán is visszatér a képernyőkre.