Violetta - Vége az első évadnak

A korom ellenére szerettem bele ebbe a csodálatos sorozatba. Igaz, hogy régen is kedveltem a telenovellákat, bár ez már kicsit eltér tőle, mégis annak számít. A zenék kiválóak, a színészeket tökéletesen válogatták össze, örültem annak is, hogy Diegot nap, mint nap láthatom és még ragozhatnám a dolgot. Annyi szent, hogy pár hét, hónap alatt szerettem bele Violetta történetébe, amit 20 év alatt ajánlok megtekinteni, bár egyes részeket felette is elviselhet az illető. Persze kivételek vannak, de mégis csak egy tinisorozatról van szó.

Természetesen, aki eddig is ódzkodott az ilyesfajta témáktól, annak nem ajánlanám a szériát, aki viszont szereti a zenét, ezen belül is a spanyolt, akkor annak csak ajánlani tudom. A színészek és a karakterek többsége szerethető, ráadásul itt is kitérnek a felnőtt témákra is, bár néha azt is elég gyerekesen oldják meg. Violetta története a következőkről szól. A lány édesanyja jó pár éve meghalt, bár az első évad során nem tudhatjuk meg, hogy mi is történt, csak sejtések vannak. Az édesapja, Germán haza hozza a lányt Buenos Airesbe. A férfi elég zárkózott, mióta a feleségét elvesztette, így a lány is szenved, ugyanis nem tud barátkozni, iskolába nem járhat, ráadásul énekelnie is tilos, ahogy a tánc sem szabad a házban. Mivel Vilu édesanyjára hasonlít, így beleszeret a zenébe és a nevelőnőjével együtt tud járni a Stúdióba, így könnyebb a barátkozási rész, de itt jönnek a bonyodalmak. Kiderül, hogy Angie, aki a nevelőnője a lánynak, egyben a nagynénje is, majd feltűnik a nagyi, később mindenre fény derül, az utolsó részben Germán átgondolja a dolgot és nem viszi el újra a lányt, hanem engedi, hogy a Stúdióba járjon, hát nem édes?

A sorozat lényege a szeretet, a barátság, a megbocsájtás és megannyi tanulandó dolog, persze vannak rossz oldalai is, de nem kiemelkedőek. Vilu megtanít bennünket barátkozni, átesik az első szerelmen is a csókkal együtt. A barátai mellette állnak, ráadásul Fran-nal még egy fiún sem tudnak veszekedni, ha igen, nem sokáig tart a harag. Megannyi dolgot lehet tanulni a sorozatból, persze csak annak, aki vevő ezekre.

A színészek tökéletes összeválogatásának felemlítése nem véletlen volt. Martina Stoessel maximalista, tehetséges, ráadásul maga a színésznő sem irritáló, pedig ez már haladás. Tény, hogy néha játssza magát, de önmaga maradt, kedves, segítőkész és a kollégái is meg vannak vele elégedve. A karaktere élete sem könnyű, hiszen beleszeret Thomasba, majd jön Leon, egy tipikus szerelmi háromszög alakul ki, de nem olyan idegesítő, mint a The Vampire Diaries esetében. Igaz, valószínű a harmadik évad végére megunja az ember, de még elviselhető mennyiségben van jelen.

Igazából nem is feltétlenül a történet miatt tudom ajánlani, hanem a zene az, ami annyira megfogott, igaz, hogy eddig is oda voltam a spanyol zenéért, de még jobban megkedveltem, ráadásul a dalok is egyediek és imádom őket. Ráadásként egy olyan ember is feltűnt a sorozatban, akit már eddig is kedveltem. Diego Ramosra célzok. A férfit a Vad angyalban ismertem meg, de beleszerettem. A színész annyira kedves és bájos, szerethető, hogy nem tudom megunni a képernyőn való létét. Szerelme Angievel a végére teljesedik be, ebben biztos vagyok, nem szórakoznának velük ennyit, ha nem így lenne, bár ez még odébb van, hiszen most forgatják a sorozat 3. évadát. Sajnos mi még csak most fejezhettük be az elsőt, de ősszel itt is a következő, így csak egyel leszünk lemaradva, de valljuk be, itthon már ez is nagy szám.

Értékelés: 10/9. Csak magamat tudnám ismételgetni, aminek semmi értelme nem lenne. Az egy pont levonás az a színészek tapasztalatlansága miatt van. Az elején főleg, de feltűnően stresszeltek és kissé szerencsétlenül viselkedtek, de az évad végére belejöttek. Mercedes (Ludmilla) karakterét bár nem szeretem, a hangja elragadó, még ha nem is erőssel rendelkezik. Valóban meg kell néznie minden telenovella-, zene-, spanyol zene- és Diego fannak.