El sem hiszem, hogy már ennyi évet sikeresen teljesített a Revorina Critics. 2018-ban ünnepeljük a blog 5. évét, ami szerintem hatalmas dolog. Igaz, hogy voltak kisebb-nagyobb kihagyások, de nem volt olyan hónap, amikor nem érkezett volna valamilyen bejegyzés. Majdnem minden évben összegyűjtöm azokat a sorozatokat, filmeket, zenéket és pillanatokat, amelyek a kedvenceim voltak az adott esztendőben. Ezt 2017-ben sem hagyom ki, ám idén kicsit más formában.
Az évet azzal a hírrel kezdtük, hogy a CW berendelte hét futó sorozatát. A The Flash minősége kissé megcsappant még mindig az egyik kedvencem, így az Arrow és a Supergirl mellett ennek örültem a legjobban. Ha már tévé, akkor ott volt a Beyond premierje is. Bár az első szezon tetszett és pár napon belül érkezik a következő évad, valahogy nem hagyott bennem mély nyomot. Csodálkozom is rajta, mert az első epizód nagyon tetszetős volt.
Januárban néztem meg a The Choice című alkotást, amely egy igazán megható dráma. Imádtam minden egyes percét és, ha külön kategórákra szednénk a filmes részleget, akkor a romantikus mozik listáját magasan vezetné nálam idén. Igaz, hogy 2016-ban került bemutatásra, de csak év elején ismertem meg a nevét.
Januárban néztem meg a The Choice című alkotást, amely egy igazán megható dráma. Imádtam minden egyes percét és, ha külön kategórákra szednénk a filmes részleget, akkor a romantikus mozik listáját magasan vezetné nálam idén. Igaz, hogy 2016-ban került bemutatásra, de csak év elején ismertem meg a nevét.
A február a Fegyvertelen katonáról szólt nálam. A háborús mozi bár nem kapott nagy visszhangot, nagyon-nagyon örülök, hogy rátaláltam. Egy zseniálisan elkészített alkotásról van szó, amelyet bárkinek tudok ajánlani. Elgondolkodtad és kellően lesokkol bárkit. Persze kell egy bizonyos kor is, hogy megértsétek a miértjét, de talán 16 év felett már érhetővé válik.
Volt nekünk egy Szürke Ötven Árnyalata második része is, ami egy fokkal jobbra sikeredett, mint elődje, de a rendezéssel a mai napig problémáim vannak. Talán, ha színészeket és rendezőt cserélnénk még jónak is lehetne nevezni.
Beköszöntött a tavasz és sikerült megnéznem az I'm not Ashamed című alkotást, amely igaztörténet alapján készült. Nem egy Oscar-díjas film vagy alakítás, viszont sokkolt és elgondolkodtatott. Ajánlom minden iskolás fiatalnak!
A március hónap főként a The Vampire Diaries búcsújáról szólt az oldalon. Hiába a sok évnyi szenvedés és minőségromlás, ez az a sorozat, amit először kezdtem el feliratosan és tulajdonképpen rajta nőttem fel. A mai napig hiányérzetem van a finálé után, mert nagyon össze lett csapva és nem hagyott maradandó nyomott, de ettől, és minden egyébtől függetlenül nagyon sajnálom, hogy véget ért. Hiányzik, de mindenki tudja, hogy a vámpírok kora lejárt. Nem véletlen, hogy a The Originals is csak egy lezáró évadot kapott.
Áprilisban megnéztem a személyes kedvencemet, ami sokatokhoz hasonlóan, nekem is a Beauty and The Beast. Egyszerűen nem találtam ennél jobbat 2017-ben. Nem csoda, hogy annyi díjat és pénzt bezsebelt, hiszen egy csodálatos történetet alkottak újra a lehető legjobb színészekkel.
Magyar téren ekkor került bemutatásra a Mi kis falunk, ami a kedvenc újdonságom is ebben az évben. Kellemes meglepetést okozott a sorozat és kizárólag azt sajnálom, hogy ilyen kevés részes egy-egy évad. Tavasszal érkezik a folytatás, amit talán jobban várok, mint bármely másik széria következő szezonját. Emellett letudtam a Big Little Liest is, ami a Mi kis falunkhoz hasonlóan egy kellemes csalódás. A színészek miatt nem aggódtam, de meglepetésemre nagyon élveztem a történetet, annak ellenére, hogy az HBO készítette. Tudniillik, nem kimondottan kedvelem a csatorna szériáit.
Áprilisban maradt még időm befejezni a Shooter című sorozat első szezonját, amely nagy kedvencem mind a mai napig. Azóta már a folytatás bemutatására is sor került, és a harmadik évadot forgattják a színészek.
Május, és talán az év legszebb pillanata volt, amikor Nikki Reed és Ian Somerhalder bejelentette, hogy első közös gyermeküket várják. A két színész régóta álmodott babáról, ám amíg Ian forgatott, addig nem szerettek volna ezzel törődni. Amint kiderült, hogy véget ér a Vámpírnaplók, belevágtak a projektbe és szerencséjükre nem is kellett sokat várni. Azóta természetesen megszületett a kicsi, aki teljesen egészséges.
Miley Cyrus összeszedte magát és visszatért a nagysikerű Malibu című számával. Nagy meglepetést okozott vele mindenkinek, köztük nekem is. Örülök a sikerének és, hogy végre nem a botrányai folynak a lapokból.
Zenei téren színes volt a hónap, hiszen ekkor került megrendezésre az Eurovíziós dalfesztivál, amelyet végül nagy meglepetésre Portugália nyert meg. Én nem kimondottan örültem, viszont rengeteg új dalt hallgathattam meg. Emellett Selena Gomez is bemutatta legújabb alkotását, a Bad Liart, amely az idei év egyik legjobb dala lett, az ősszel megjelent Wolfes mellett.
Májusban ért véget egy másik kedvenc sorozatom, a Switched at birth. Bár kevésbé hagyott bennem mély nyomot, mint a Vámpírnaplók, mégis sokat tanulhattam belőle. Egy igazi családi sorozatról van szó, amit mindenkinek csak ajánlani tudok egy kellemes darára!
A nyár kicsit unalmasan telt kritikák terén, hiszen kevés időm volt nézni és írni, ám a Pretty Little Liars búcsúja igazán drámai és siralmas is lett egyben. Júniusban finálézott hét évad után és bár sok tini kedvence volt, sokan csalódtak is benne az évek során. Túlzottan el lett húzva és a minőség rovására ment a sok évad. Bár az utolsó rész sokaknak nem jött be és először nekem se, ma már jó érzéssel tölt el, ha rá gondolok. Szerintem remek húzás volt a leleplezés és az egész sztori és ki merem jelenteni, hogy sokkal, de sokkal jobb lett, mint a The Vampire Diaries búcsúja.
Júliusban inkább szomorkodni tudtunk csak. Chester öngyilkossága sokak számára borzalmas hír volt, köztük voltam én is. A Linkin Park mindig is meghatározó volt számomra és a mai napig nem tudok felfogni, hogy nincs többé a frontember. Azóta a srácok sem szedték össze teljesen magukat, de reménykedem, hogy egyszer még újult erővel lesznek képesek visszatérni az iparba!
Augusztus Taylor Swift visszatéréséről szólt. A Look What You Made Me Do az év slágere lett a popiparban és nálam is magasan a legjobban között szerepel. Az új album csak ősszel debütált, de már ekkor tudtam, hogy van mire várni!
Szeptemberben több könyvkritikával is megleptelek titeket. A Maddox-fivérek történetéről egy hosszabb értékelést írtam és bár tudom, hogy még egy rész vár rám, muszáj volt kiadnom magamból az addigi gondolataimat.
Sort kerítettem még a Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja című film megnézésére is. Szerencsére egy fokkal jobb lett, mint az előző két rész, de már rég nem az eredeti minőség. Ettől függetlenül viszont, mivel elég gyér volt az idei mozis felhozatal, a legjobbak között szerepel a listámon.
Októberben jelent meg a Feed, Troian Bellisario filmje, ahol betegségét helyezte előtérbe. Mellette Tom Felton tűnt még fel, így magasra tettem a lécet az alkotással kapcsolatban. Sajnos nem volt teljes a siker, viszont csalódnom sem kellett. Valahogy másra számítottam és nem az alakításban, hanem a történetben.
Ezt követően napvilágot látott végre Selena Gomez Wolfes című száma, ami határozottan az év legjobb dala számomra. Először messze nem tetszett, még egy kicsit sem, ám azóta napi szinten többször hallgatom. Lehet, hogy annyira rossz, hogy az már jó, nem tudom, de én egyszerűen imádom.
Novemberben megírtam ez első összevont kritikámat. A Forever My Girl eredetileg egy könyv, amelyből idén egy adaptációt is kiadtak. Egy nagyon kellemes és szerethető kettősről van szó, hiszen mind a film, mind a könyv imádnivaló. Nem nyújt maradandó élményt, viszont egy-egynek mind a kettő elmegy. Egy nyári délutánra, vagy egy hideg téli estére is tökéletes választás bármelyik formátuma.
Nem ártotta felpörgetni sem a szürke őszi napokat, amin Demi Lovato és Luis Fonsi segített is. Az Echame La Culpa egy igazi spanyol táncos dal lett, amiért azóta milliók vannak oda és vált kedvencükké. Sokan támadták is Demit, hogy manapság mindenki spanyol számokat készít, ám bárki megerősítheti, hogy eddig ugyanolyan sikeresek voltak, csak épp nem kapták fel ezt a stílust. Én személy szerint minimum tíz éve hallgatok argentín és ehhez hasonló dalokat.
Végre megjelent Taylor Swift Reputation-ja is, amit szerintem nincs ember, aki ne szeretne. Kivéve aki persze amúgy is utálja az énekesnőt. Folyamatosan rekordokat döntögetett a koronggal, nem is beszélve az eladási számokról. Ezek szerint még mindig vesznek lemezeket az emberek!
Decemberre teljessé vált A Dal 2018 mezőnye, ahol már a nevek is csalódásra adnak okot. Évek óta szinte sírva nézem a válogatót és sajnos ez jövőre sem lesz másként. Talán újra meg kéne próbálni a régi verziót, amikor az MTV eldönti ki képviseli az országot és nem csapni ekkora cirkuszt egy egész hónapon keresztül.
Emellett megkaptuk végre ki lesz a húzónév a Pokémon film kapcsán. Ryan Reynolds szerintem tökéletes választás, mégha csak hnagját is adja az élőszereplős meséhez.
Ezek alapján bátran mondhatom, hogy nem szenvedtünk hiányt újdonságokban. Bár sok mindenről nem írtam, voltak a felsoroltak mellett nagy kedvenceim. Az év filmje mindenképp a Beauty and The Beast, de dráma kategóriában a Fegyvertelen katona és a The Choice is itt volt.
Sorozatok terén magyar vonalon a Mi kis falunk fogott meg a legjobban, a külföldiek közül meg talán a Shooter, illetve a Big Little Lies, legalábbis az újak terén. Régiekből a Shameless a favoritom és még vége sincs az évadnak!
Ha a zenéket vesszük figyelembe, akkor Selena Gomez és a Wolfes volt az abszolút kedvenc, de Ed Sheeran Perfect című alkotása is szorosan mögötte van. Az év albuma mindenképp Taylor Swift Reputationja.
Nektek melyek voltak a kedvenceitek az idei évben az alábbi kategóriákban?
Köszönöm szépen, hogy idén is velem tartottatok és remélem, hogy ez a jövőben sem lesz másként! Boldog Új Évet minden kedves olvasómnak!
