Shadowhunters - Már most jobb, mint a film

A film idején nem voltam oda a sztoriért, amit a Shadowhunters-t illeti. A könyveket is csak elkezdtem, nem fogott meg, de még mindig reménykedtem, hogy tudnak ebből jobbat is kihozni, mint az első mozi. A sorozat első részének sikerült felülmúlnia a várakozásaimat, mert meglepően tetszett, ami nagy részben a karakterek szerethetőségén múlt és a színészek játékán, mintsem a történeten.

A könyv alapján készült film bevétele a vártnál sokkal rosszabb lett, ám a rajongók miatt voltak, akik nem adták fel, így készülhetett el a szintén Cassandra Clare alkotása által forgatott sorozat, a Shadowhunters, azaz az Árnyvadászok. A mozit visszagondolva nem szerettem, hiába értékeltem jóra, már akkor írtam is, hogy szerintem szappanos és valótlan. A színészek nekem ott kevésbé jöttek be és azt hiszem a sorozat jelenlétével még kevésbé fogok szeretni a filmet. Az itteni karakterek sokkal élethűbbek, jobban alakítják őket és én egyszerűen imádom. Szerintem fontos egy szériánál, hogy a főszereplőket eltalálják. Eddig itt sikerült. 

A történet szerint Clary Fray (Katherine McNamara) most lett 18 éves és olyan titkot őrzött előle édesanyja, aminek létezéséről jobb, ha nem tudott. Eljött azonban az idő, hogy a lány megtudja az igazat, hiszen vadásznak rá. Megtudja, hogy nem akárki, nem teljesen ember, hanem Árnyvadász, félig ember, félig angyal hibridek leszármazottja, akik démonokra vadásznak. Amikor édesanyját elrabolják egy kehely miatt, Clary a démonirtók világában találja magát, akik nem mellesleg egy templomban élnek. Megismeri a már korábban látott Jace-t (Dominic Sherwood) és kiderül, hogy ki is ő valójában. A legjobb barátja Simon (Alberto Rosende) már pár napja nem hallott felőle, ekkor keresi meg a lányt és szerez ő is tudomást erről a rejtélyes világról. Ahogy a könyvből tudjuk, ekkor kezdődik csak igazán a történet, mikor mindenre rájön és kénytelen lesz a sorsát elfogadni.

A szériát egyenlőre 13 részre rendelte be a Freeform (eddig ABC Family) és reménykednek a sikerben, ami egyenlőre megvan, hiszen a Pretty Little Liars felvezetésével 1,85 milliós nézettséggel nyitott. A második rész is felkerült időközben a netre, ahogy az a Shannara-val is megesett idén. Ha tudja tartani és csak kicsit csökken le, akkor nagy jövő állhat előtte, hiszen engem megnyert. 

A pilotnak is voltak hibái, hiszen túl sok mindent akart bemutatni, a karakterek is túl gyorsan elfogadták a dolgokat, főleg Clary, bár a színésznő tökéletesen eljátszotta a zavart lányt, aki nem tudja, mi is van körülötte. Jace, azaz Dominic engem ezerszer jobban megfogott, mint Jamie (a filmes Jace), hiszen, ha már tinisorozat és fontos a külső és a színész, akkor inkább őt választom. Talán jobban is illik rá a szerep, mint anno Jamie-re pár éve. Lily Colins-t szintén nem kedveltem meg túlzottan, aztán később még inkább unszimpatikussá vált valahogy, viszont Katherine egyszerűen zseniális, legalábbis számomra. Tudom, hogy elég sokszor eltér az ízlésem a közönségétől, de nekem a 20 éves színésznő játéka sokkal hihetőbb volt, mint Lily-é. 

A mellékszereplőkre még nem igazán tudok kitérni, hiszen alig pár percet kaptak a részből. Simon-ban semmi ellenszenves nincs, Isabelle és Alec is tökéletes testvérpár alakít, főleg azok a beszólások tetszettek nekem. A jelenlegi főgonoszunk, Valentine-t pedig Alan Van Sprang testesíti meg, akit már a Reign és a Beauty and The Beast idején is nagyon megszerettem, remek színésznek tartom. 

Értékelés: 10/8. Egyenlőre kap egy nyolcast és remélem, hogy feljebb tornássza magát, ugyanis, mint már párszor leírtam, nekem bejött ez a fajta történetmesélés. 13 rész alatt többet ki lehet hozni belőle, mint a filmből, így remélem nem kell csalódnom és egy újabb kedvenc sorozatot tudhatok a többi között.