Marley meg én - 2008

John és Jenny egy fiatal házaspár, akik szeretnének egy új családtagot. Úgy döntenek, hogy örökbe fogadnak egy kutyát, de nem gondoltak át mindent teljesen. Kerestek egy új házat, ahol a kutya kiélheti magát. Kert is van hozz, hogy Marley, így nevezték el a kutyust, tudjon futkorászni.

Jenny és John egy fajtatiszta kutyust választottak, a lehető legrosszabbat az összes közül. Marley egy ördög. Első nap még csak tutul és hiányzik neki az otthona, de ahogy megszokja az ifjú párt, kibújik belőle a kisördög. Megrágja a cipőt, a kanapét, a ruhákat, elvisz mindent, amit lehet és szétszedi. A párnákat ripityára tépi és még sorolhatnám. Ennek ellenére a gazdijai szeretik. Persze, néha, ordítanak vele......jó, nem szépítek, mindig ordítanak vele, mert nem lehet vele bírni. Elviszik kutyaiskolába is, de ott sem tud viselkedni. Egy idő után megszokja John és Jenny is. A nő terhes lesz és több gyermekük is születik. Sajnos a film vége szomorú, ugyanis azzal zárul, hogy Marley már nagyon öreg és sajnos el kell altatni.

Annak ellenére, hogy szomorú, nagyon szeretem a filmet. Megmutatja, hogy kell egy kutyával bánni, hogy kell befogadni egy családba. Marley okos, csak nagyon makacs, de védi a gazdáit, ahogy tudja, hiszen mégiscsak egy kutyáról beszélünk.
Meg kell, hogy mondjam, Jennifer Aniston nem a kedvenc színésznőim közé tartozik, itt nagyot alakított, ahogy Owen is. Szerintem nem csak családi filmről van szó, hanem vígjáték, dráma és még gyerekeknek is csak ajánlani tudom.
A felépítése teljesen jó, nem is lehet semmi rosszat mondani az egész alkotásra. Egyszerűen lenyűgöző egy film. Ráadásul, ha már szomorú a vége, a film többi részébe egy csomó humort rejtettek, hiszen mindent megmutattak, amit Marley véghezvitt.

A film értékelése: 10/10. Gondolkodtam, hogy nem adok tízest, mert szomorú, de rájöttem, hogy ez így jó, így van megírva és ez a lényege. Senki sem él örökké, még egy kutya sem, de megmutatta, hogy milyen élete van egy ilyen ördögi állatnak.